Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
2. füzet - IV. Marjay Gyula-Oroszlány István-Wellisch Péter: A barázdás öntözés vízadagolásának megállapítása
A barázdás öntözés vízadagolása •217 szakaszon, sok visszahullott rög van a barázdában) a nedvesített kerület a barázda elején ennél lényegesen nagyobb lenne, a számításainkba hiba csúszik. Ilyenkor azonban a víz előrehaladása is lelassul és így a értéke is csökk n. A kisebb a értékhez azonban a valóságosnál nagyobb V T értéket fogunk kapni. Ily módon a valódinál kisebb nedvesített kerület számbavételével elkövetett hibát ellensúlyozza az, hogy viszont a valódinál nagyobb szivárgással számolunk. Hasonlóan csökken a hiba, ha épp ellenkező okoknál fogva a nedvesített kerület az átlagosnál kisebb. Végül harmadsorban szólnunk kell még a (4) és (6) közelítő képletekben szereplő ismeretlen kitevők meghcitcirozásáról is. A feladat megoldása sokféleképpen történhet. Ezúttal röviden ismertetjük az általunk követett módszert. Az alapul szolgáló mérési adatok a következők voltak: Minden egyes kísérleti barázdához méréseink, valamint Csorna János kísérleteinek rendelkezésünkre bocsátott eredményeiből adva volt a barázdába eresztett vízhozam és azok az időértékek, amelyek alatt a víz a 20, 30, 40, ... m távolságot •elérte. Ezen kívül minden 5—10 barázdához meghatároztuk a V, függvény értékeit 10 percenként. Ez utóbbi adatokat úgy állapítottuk meg, hogy a vizsgált barázdákban az átlagos talajviszonyoknak megfelelő helyen választott egy-egy x m hosszú barázdaszakasz kis vastiltókkal volt lezárva. A 30 cm nedvesített kerületnek megfelelő magasságig megtöltött kísérleti barázdaszakaszon a vízszintet automatikusan állandó magasságban tartva, mértük az adagolókészülékből a barázdába bocsátott, tehát a talajba beszivárgott, vízmennyiséget. Először a (4) összefüggésben szereplő kitevőket határoztuk meg. Ennek érdekében kiválasztottuk a kísérleti anyagunkból mindazokat a barázdákat, amelyeknek a hossza legalább 100 m volt. A (4) képlet szerint x = aq m t n vagyis .X 1/" ' ~~ a 1/" q ml n Az x = 20, 30, ... 100 méterhez tartozó t í 0, l 3 0 ... / 10 0 idők számtani közepe: t = l« 2 0 + fe, + • • - + fioo) = + 301 /" + • • • + 1001 /") •és így t 9.Г 1/" ~ t (20 1/" + 30!/"+ ... + 100 1/' 1) Mivel .r 1 ! n szorzója állandó, а т = t/t értékek csak .т-től függenek, és így a különböző barázdákban mért értékek már egybevethetők. Nem kellett tehát mást tennünk, mint az összes t értékeket ugyanazon barázdában vett átlagukkal osztani, amivel megkaptuk a r = t/t közös alapra redukált időértékeket. Ezután képeztük a különböző barázdákban mért, de azonos távolsághoz tartozó redukált időértékek átlagát. így minden x = 20, 30, ... 100 m távolsághoz kaptunk egy átlagértéket. Ezek logaritmikus hálózatban x függvényében felrakva egyenessel
