Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - IV. Marjay Gyula-Oroszlány István-Wellisch Péter: A barázdás öntözés vízadagolásának megállapítása

A barázdás öntözés vízadagolása 213 alakú összefüggéssel jellemezhetjük. A benne szereplő К szorzótényező, valamint p és r hatványkitevők meghatározásáról a továbbiak során még szólunk. A (4) és (6) képletből a t = T és ennek megfelelően x = s helyettesítéssel s = a q

m T"

i (4a) és V

r = A TP a

r (6a) Ezeknek a képleteknek (I)-be való helyettesítésével a következő egyenletrendszert kapjuk: 60 q T

l-P l N1 = 60 q T ; = A* a

r ; l — aq

m T

n Látható, hogy a (II) egyenletrendszer megoldása már nem határozatlan. A megoldás: T = (K1 N а~

гУ !P KI-n ~60~ pjn+p-1 0p+r-rn 1 l-m / = 60

m_

1 \K

m~

n ЛГ" + "'(р-1) ap+r(m-n)] 1 P(í^m) (III) Ily módon meghatároztuk a keresett öntözési elemeket, amelyek természetesen függnek a talajra jellemző a paramétertől. a értékét minden esetben kísérlettet kell meghatározni. Ezért néhány barázdába tetszésszerüen előírható q

0 vízsugarat adagolunk és megmérjük, hogy milyen t idő alatt ér el a víz valamely .т

0 távolságra. Ez a t idő egyértelműen megadja a értékét. Ugyanis (4)-ből. ahol m és n — mint látni fogjuk — ismertnek tételezhető fel <7,7 t" A (III) képletek alapián tehát egyszerű helyszíni mérés segítségével megadhatók az öntözési elemeknek azok az értékei, melyek adott esetben biztosítják az egyenletes vízelosztást, a barázda mentén történő egyenletes elszivárgást. Mégsem mondhatjuk, hogy ezzel a gy

Takorlat igényei ki lennének elégítve. A gyakorlatban ugyanis a barázda hossza általában nem választható meg tetszőlegesen, hanem vagy már eleve adva van, vagy csak bizonyos határok között változtatható. Felmerül tehát a kérdés, hogy ha 1), 2a) és 2b) követelményeinket valamiképpen enyhítjük, milyen — a (III) képletek által megadott ideális barázdahossztól eltérő — más barázdahosszak engedhetők meg, és az eltérő barázdahosszak mennyiben változtatják meg a barázdába bocsátandó vízhozam és az adagolási idő ajánlott értékeit. Mindenekelőtt elhagyjuk a 2b) követelést, vagyis nem ragaszkodunk szigorúan ahhoz, hogy az adagolás ideje alatt a víz éppen eljusson a barázda végéig. Ez esetben a (II) egyenletrendszer harmadik egyenlete elmarad. A másik két egyenletből r\l/p T = (JVA1 a~

r) <1 = (KNP~

1 A/)

1 IP (IV) 6*