Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - II. Babos Zoltán-Bokor Mihály: A növény- és állatvilág szerepe az árvédelmi biztonság kérdésében

170 Babos-—Bokor a gát szárazabb életteret nyújtó magja alá. A már említett Dunakiliti melletti gátszakadásnál ugyancsak jól megfigyelhető volt az anyaggödrök töltés felőli szélén nőtt fáknak a gáttest alá hatolt nagyon sűrű szövevényű gyökérzete, amelynek bojtos haj szálgyökér-végződései még a terepszint alatt 1—1,2 m mélységben is megtalálhatók. Még jellemzőbb példa a Duna mentén a pörbölyi 1956. évi gátszakadás. Itt a töltés vízfelőli lábától 3—4 m-re fekvő hullámtéri nyárfás sekélyen települt gyökérzete messze behatolt a töltéstest alá és seprőszerű végződése a fák tövétől 10—12 m távolságra, a gát tengelyvonalán'túl helyezkedett el. A szaka4. kép. A pörbölyi gátszakadás. A teljesen átázott töltést a szomszédos hullámtéri erdő fáinak a gáttengelyen túlra behatolt sekélyen települt gyökérzete szintjében mosta el a víz Picture 4. The completely saturated levee was washed away at the level

, where roots of the adjacent forest in the flood-bed penetrated under the embankment. Ducts of the shallow root system and brooming root ends beyond the levee can clearly be distinguished dás közvetlen oka ugyan féreglyuk volt, azonban a teljesen átázott töltést az áradat ennek a gyökérövezetriek a szintjében mosta el (4. kép). Hasonló volt a helyzet a már említett gógai gátszakadásnál is, ahol a jó altalajú, zömében nyárfaerdőt átszelő töltésszakaszon az árvíz a gátat ugyancsak a terepszinthez közel, a védővonal alá benőtt vízszintes gyökérzet síkjában sodorta el. Itt a gyökérzet egyes részei még 1,50 m mélységre is behatoltak. Minél keskenyebb a töltés előtere, annál valószínűbb, hogy a védőgát belekerül a szomszédságában nőtt fák gyökérzetének az életterébe, amelynek sugara a fafajtól, a talaj nemétől, a talajvíz-állapottól és az esetleges vízállás közelségétől függően nagyon változó. Nyilvánvaló, hogy magán a töltésen, vagy ennek lábvonalában nőtt fák gyökérzetükkel menthetetlenül össze-vissza fúrják nemcsak a gáttestet, hanem altalaját is, tehát valósággal szívárgóhálózatot létesítenek a védővonalban. Jóllehet az ilyen fák megtűrését előírások tiltják, számtalan példa sorolható fel a rendelkezések semmibe vételére. A dunai védővonalon Adorty környezetében a töltés vízfelőli lábvonalában, közvetlenül az anyaggödrök szélén, hosszú szakaszon ma is fasor áll. A pörbölyi vasúti keresztezés szomszédságában pedig a töltés mentett oldali rézsűjén még 1956-ban is gyümölcsfák virítottak. Az itt feltárt gyökérzet a töltés tengelyvonaláig fejlődött tovább (5. kép). Nagyon tanulságos az a gyökérzetfeltárás, amelyet a szegedi vízügyi igazgatóság a közelmúltban a Tisza jobbparti töltésén, a műréti szivattyútelep előtt, a vízoldali rézsűben nőtt 50 éves hatalmas nyárfa kidöntésekor végzett. Ez a mintegy 16 m magas magános fa tövében 1,0 m átmérőjű volt, 2,50—3,50 m mélyre behatolt gyökérzetének kereken 75%-a a töltés teste felé, mindössze 25%-a pedig àz anyaggödör irányában fejlődött. A töltésbe behatolt legvastagabb gyökéiátmérője nyakban elérte a 45 cm-t. A gyökerek nagyobbrészt a tőtől 10—-15 m-