Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - II. Babos Zoltán-Bokor Mihály: A növény- és állatvilág szerepe az árvédelmi biztonság kérdésében

A növény- és állatvilág szerepe az árvédelembeyi 107 kemény fák gyökérzetének pusztulása azonban sokkal tovább tart. A mélyebbre hatolt, vagy vastag feltöltésekkel mélyebbre temetett gyökerek elkorhadása évtizedekre is terjedhet. Megjegyzendő, hogy a fakitermelés után meghagyott és idők folyamán elkorhadt, vagy még korhadó gyökerek járatait az élő növényzet gyökerei' ismét felhasználják, sőt megkeresik. Ez a jelenség főképpen a rossz vízgazdálkodású és tápanyagokban szegényebb talajoknál észlelhető. Л talajt takaró növényzet egyes fajainak gyökérzete általában csak a felületi humuszrétegekbe fészkeli be magát, nagyobb részük azonban a legfelső 0,50 m vastag talajrétegsorban ver gyökeret. Nagyobbrészt ilyenek a füvek, harasztok stb. Kivételesen 1,20—1,40 m mélységre hatoló gyökérzettel is találkozunk. Árvédelmi töltésekkel kapcsolatban közismert ilyen szempontból a lucerna, a rézsűk gyepszőnyegébe települő veszedelmes gyomnövények közül pedig a somkóró, szamártövis, takácsmácsonya, vadrépa, stb., amelyeknek karógyökérzete 1—,3 m mélyre lehatol, gyorsan korhad és utána tágas gyökérjárat marad vissza. Áll uti kártevők Az árvédelmi töltések legjelentékenyebb állati kártevői a rovarevőkhöz tartozó vakond, valamint a rágcsálók rendjébe sorolt pocok-félék, hörcsög, ürge és egérfélék. A vakondnak a testénél valamivel bővebb járatai 30—60 cm mélyen fekszenek a föld színe alatt. A sokfelé elágazó, kereszteződő járatok sűrűn behálózzák az állat kiterjedt vadászterületét. A járataiból kiásott porhanyó földet felfelé eltávolítja, így keletkeznek a jellegzetes vakondtúrások. Járatainak hossza gyakran eléri a 30—50 m-t. Tevékenysége télen sem szünetel. Ilyenkor járatait lesüllyeszti egészen a fagytól mentes övezetig. A pocokfélék közül a víziművekre a kószapocok a legkártékonyabb. Járatai általában a vadászterületén levő növényzet gyökérzetének alsó síkjában fekszenek, hosszuk a 100—200 m-t is meghaladhatja. Járatrendszerének nincs állandó kijárata. IIa ki akar jutni a szabadba, megnyitja a folyosóját, majd visszatérve ismét eltömi. Földtúrásai (a közismert „vakondvár") nagyobbak és gondozottabbak, mint a vakondoké. A hörcsög járatrendszere általában 6—8 m

2 alapterületet hálóz be. Két nyílás vezet bele. Fészke és üregei 1—2 m mélységben feküsznek, de találtak már hörcsögjáratot 3 m mélységben is. Az ürge járatai általában 8— 12 m

2 nagyságú területet foglalnak el. Általában csak egy kijáratuk van. Fészke és éléskamrái 0,45—2,0 m mélységben találhatók. Általában nagy számban él a megtelepedésre alkalmas helyeken, sőt olykor annyira elszaporodik, hogy az össze-vissza áskált területen szinte egymás mellett sorakozik a számtalan ürgelyuk. Az egérfélék is nagyon kártékonyak, mert járatrendszerükkel ugyancsak összevissza áskálják fészkük egész környezetét. Járataikba számos ki és bejáró folyosó vezet. Fészkük 0,30—0,80 m mélységben fekszik, de járataik 1,70 in mélységre is lehatolnak. Az említetteken kívül a róka és a menyét is veszélyezteti járataival, üregeivel az árvédelmi töltések állékonyságát, ezek azonban általában ritkábban és kis számban jelentkeznek. A növényzet hatása az árvédelmi töltésekre A növényi gyökérzetre vonatkozóan a fentiekben említett körülmények szabják meg a gyökérzet mélységbeli és vízszintes irányú kiterjedését, tehát annak az övezetnek a határait, ameddig az árvédelmi töltések ezekkel a gyökerekkel adott esetben kapcsolatba kerülhetnek. Minél kedvezőtlenebbek a talaj, tápanyagtartalom és talaj vízviszonyok, annál nagyobb sugarú a gyökérzet befolyási övezete. A töltés közelében nőtt magános fák gyökérzete viszonylag könnyen kijelölhető területen érezteti hatását. Annál veszélyesebbek az erdők, még inkább a múltban kiirtott erdőségek. Gyakori eset, hogy a mai árvédelmi töltés helyén, mentett vagy mindkét oldalán, évtizedekkel ezelőtt nagykiterjedésű ártéri erdők