Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - II. Babos Zoltán-Bokor Mihály: A növény- és állatvilág szerepe az árvédelmi biztonság kérdésében

Babos—Bokor feküdtek, amelyek az ármentesítések nyomán eltűntek és a szántóföldi művelésnek adták át helyüket. A kiirtott erdők szerteágazó hatalmas gyökérhálózatának megmaradt járatai a bomlási folyamat előrehaladásától függően többé-kevésbé üresek, vagy korhadó anyagokkal részben kitöltöttek. A töltés környezetében települt élő fák, cserjék és bokrok gyökerei felkeresik ezeket a gyökérjáratokat, mert a járatok körüli nedvesebb, morzsalékosabb és tápanyagban dúsabb környezet vonzó hatással van rájuk. A régi erdőirtások nyomán visszamaradt tuskók, gyökerek és maradványaik környezetében keletkezett vízátszivárgások nagyon veszedelmes voltára példaképpen megemlítjük az 1956. évi siómenti gógai gátszakadás esetét, ahol a szakadást közvetlenül előidéző féreglyukak mellett az elsodort töltésszakasz helyén talált számtalan régi tuskó és még teljesen el nem korhadt gyökérmaradvány adta meg a védőgát teljes átázásának magyarázatát. A szakadási felület a töltésben és altalajában egyaránt tele voll kis kráterekkel, lyukakkal, a régi gyökérj áratok nyílásaival (1. kép). Megemlíthető, hogy a Duna mentén a dombori gátszakadás okozta kopolya oldalában teljesen elkorhadt gyökerek nyomán még a térszín alatt 2—3 m mélységben is észlelhetők voltak gyökérjáratok. Még szembetűnőbb eset volt a Sió mentén a szekszárdi régi és új közúti híd között, a belvízzsilip környezetében keletkezett gátszakadás, amelynél a térszín, illetve a gáttest alatt a töltés építésekor benthagyott számos tuskó és részben már elkorhadt gyökérmaradvány utalt a katasztrófa okára (2. kép). A Felső-Duna mellett, Dunakiliti községben 1954-ben történt gátszakadás is részben a töltés alatt talált fagyökerek rovására írható (3. kép). Jellemző adatként feljegyzésre érdemes, hogy ugyancsak az 1954. évi nyári árvíz folyamán a paks-bátai töltésszakasz hosszának kereken 50%-án keletkeztek fakadóvizek. Ennek a védővonalnak helyenként mindkét oldalán még ma is erdők fekszenek. A töltés és altalajának fokozott vízáteresztőképessége részben a védőgát építésekor végzett erdőirtáskor a töltés alalt benthagyott tuskóknak és gyökereknek tulajdonítható. Külföldi példaképpen megemlítjük, hogy a berlini vízgazdálkodási hivatal megállapítása szerint az Elbe-töltés egyik szakaszán elhalt gyökerek járatain keresztül karvastagságú vízsugarak törtek át a gáton. Az árvizek folyamán a töltések altalajába és magába a gáttestbe beszivárgó vizek nemcsak az elkorhadt gyökerek járatain keresztül, hanem az élő gyökerek mentén is áthatolnak a mentett oldal felé, mert életműködésük közben ezek is fellazítják környezetüket. Emiatt a fentiekben ismertetettnél nem kisebb veszélyt jelentenek a kész töltések szomszédságában meghagyott, vagy később telepített erdők, 1. kép. A gógai gátszakadás helyén talált számtalan el nem korhadt gyökérmaradvány. Háttérben a gátcsonk látható Picture 1. Stumps and partly decayed roots revealed by the breach. Cavities developed in this section resulted in complete saturation and eventual breach of the levee. The end of the breach is to be seen in the rear