Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - I. Gnädig Béla-Márkus Gyula-Thoma József: A víztartályok építésének fejlődése hazánkban

Víztartályok építésének jejlődése 149 héjakra előírt 50%-os csökkentést vettük alapul és 0,50 X 104 = 52 kg/cm

2 nyomó határfeszültséggel számolunk. A feszítési veszteségekre tekintettel (zsugorodás, tartós alakváltozások, stb.) kb. 20%-kal nagyobb feszítőerőt alkalmazunk, mint amennyi a vízterhelésből kiadódna. A kábeleket a vízterhelés háromszög alakú megoszlásának megfelelően változó tengelytávolsággal osztjuk ki. A feszítési veszteségek meghatározása és a huzalok méretezése, valamint az oldalfal vastagságának megállapítása természetesen részletes és pontos sztatikai vizsgálatot igényel. Ehhez azonban ismernünk kell már az oldalfal vastagságát. Jó szolgálatot tesz tehát egy olyan közelítő képlet, amely ezt megadja. A levezetés mellőzésével közöljük a vonatkozó közelítő képletet

4 V = rf/í/1000 (1) ahol V [m] a lemez vastagsága, d [m] a henger átmérője, és h [m] a vízoszlop magassága. Szerkezeti okokból a legkisebb alkalmazható falvastagság nálunk 8 cm. Ez a méret kb. 800 m

3 űrtartalomig szokott megfelelni. A henger oldalfala a külső feszítőerők, valamint a belső vízterhelés hatására vízszintes elmozdulásokat végez. A fenéklemez és oldalfal kapcsolata ezeket a mozgásokat gátolja és ennek következtében az oldalfalban függőleges síkú hajlító nyomatékok keletkeznek. A fenék és oldalfal kapcsolatának helyes kiképzése szempontjából fontos, hogy az említett nyomaték legnagyobb várható értékéről előzetesen tájékozódjunk. Az állandó vastagságú lemezben háromszög alakú terhelésből (víznyomás vagy külső feszítőerők) származó hajlítónyomaték meghatározása a sztatikai irodalomból ismeretes. (Müller—

Breslau, Beyer, Girkmann, Lewe stb.) Merev fenéklemezt, állandó falvastagságot és teljes befogást tételezve fel, a fenék és oldalfal csatlakozásánál keletkező legnagyobb nyomaték a gyakorlatban előforduló 500—10 000 m

3-es tartályoknál, 1,0 m oldalfalra vonatkoztatva, közelítőleg + My [tm] s<tdhv/8 (2) A belső víznyomásból a befogás helyén keletkező pozitív nyomaték a tartály belső felületén húzó, a külső felületén pedig nyomó feszültségeket ébreszt. A víz téifogatsúlya y = 1,0 t/m

3, nem szerepel a fentebbi képletben. Ezért a keletkező betonfeszültség 3-változós függvény alakjában írható fel: ±<r

h^ I (d, h, V) (3) A továbbiakban kimutatjuk, hogy 800 m

3-nél nagyobb tartályoknál a beton húzófeszültsége közelítően a tartály alakjától független állandó. A keresztmetszeti modulus 1 fm oldalfalnál: К = 1,0 • u

2/6 [m

3] A (2) képlet felhasználásával, közelítőleg: , + M„ 1 „ f

2 ,/f 4 = К = 8 ' 6 = (7 ' amelyből az (1) képlet figyelembevételével 800 m

3-nél nagyobb tartályoknál, В 280 betonminőség esetén ± fj, 750 t/m

2 = 75 kg/cm

2 (4) *

Gnädig В.: Hozzászólás a Magyar Tudományos Akadémia 1957. évi Előregyártási Ankétján Tlioma ./. előadásához. Kézirat. 2 *