Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
2. füzet - I. Gnädig Béla-Márkus Gyula-Thoma József: A víztartályok építésének fejlődése hazánkban
150 Gnädig —Ma rkus—Thoma Arra a meglepő eredményre jutottunk tehát, hogy В 280-as betonminőség feltételezésével, a vízszintes gyűrűerőre méretezett feszíteübelon tartályoknál, alul befogott oldalfal esetében, a hajlításból származó betonfeszültség legnagyobb értéke független a tartály geometriai méreteitől és kb. 75 kg/cm 2 nagyságrendű. 7. A függőleges liúzófeszültségek csökkentése és kiküszöbölése A repedés elkerülése érdekében általában nem elegendő az, hogy a vízszintes feszítéssel a vízszintes húzófeszültségeket megszüntetjük. Körhenger alakú tartálynál a befogás helyén, az oldalfal és fenéklemez csatlakozási vonalában az előzőek szerint, kb. 75 kg/cm 2 nagyságrendű húzófeszültség keletkezne a függőleges síkú nyomatékok hatására. Ilyen jelentékeny mértékű húzás akkor sem engedhető meg, ha csak igen rövid szakaszon jelentkezik. A függőleges hailítófeszültségeket oly mértékig kell tehát csökkenteni, hogy értékük a repedések elleni fokozott biztonság érdekében előírt 22 kg/em 2-nél kisebb legyen. (Vízépítési műtárgyak sztatikai méretezése. Vasbetonszerkezetek MSZ 15 227, 4.53 pont). A hajlításból származó függőleges irányú beton húzófeszültségek csökkentése megfelelő szerkezeti kiképzéssel a következő módon történhet: a) Az oldalfal függőleges feszítése. b) Az oldalfal megterhelése a tartály fedélszerkezetével, héj kupolájával, vagy egy másik magasabban fekvő víztartály önsúlyával. c) Merev alaplemez helyett rugalmas ágyazású lemezként méretezett alaplemez alkalmazása. d) Az oldalfal alsó sávjának megerősítése kiékeléssel. (Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a kiékelés növeli a befogási nyomatékot és erre az esetre a fentiekben közölt közelítő képlet sem érvényes.) e) Az előre gyártott oldalfal két ütemben való feszítése, a feszítő erőnek kb. 1 : 1 arányú megosztásával. (Az első ütemben az oldalfal alsó vége szabadon elmozdulhat és elfordulhat, mert csak a vízszintes súrlódó erő gátolja a mozgást. Ezután a felfekvési hornyot kibetonozzuk és az oldalfalat alul befogott tartóvá alakítjuk át. A feszítés második ütemében az oldalfal mint befogott tartó szerepel.) Ezzel a módszerrel elérhető, hogy a feszítésből és vízterhelésből származó beton húzófeszültségek kb. egyenlő nagyságrendűek lesznek és az említett 75 kg/cm 2 körüli érték kb. 50%-kal csökken. f) A fal alsó végének olyan kiképzése, hogy a kész tartálynál is biztosítva legyen az oldalfal alsó végének elmozdulása és elfordulása. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha a fenék és oldalfal vízzáró kapcsolatát beépített különleges gumielemekkel biztosítjuk. Nálunk ilyenek nem kaphatók, azért ezt a módszert eddig nem alkalmazhattuk. A felsorolt módszerek nagy része kombinálva is alkalmazható és a közölt megoldások ügyes kapcsolásával el lehet érni, hogy a függőleges húzófeszültség 22 kg/cm 2 értéknél kisebb legyen. IV. MEGÉPÜLT ÉS TERVEZETT FESZÍTETTBETON TARTÁLYOK Hazánkban eddig összesen 6 feszítettbeton folyadéktartály épült. Ezen felül számos olyan nagyobb feszítettbeton folyadéktartályt terveztünk, amelynek építése még nem kezdődött el. A továbbiakban néhány jellegzetes megoldást ismertetünk.
