Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
2. füzet - I. Gnädig Béla-Márkus Gyula-Thoma József: A víztartályok építésének fejlődése hazánkban
148 Gnädig —Ma rkus—Thoma 5. A feszítés módszerei Általában csak az oldalfal és a kupolagyűrű épül feszítettbetonból. A fenéklemezt nem szoktuk megfeszíteni, mint ahogy külföldön is leggyakrabban feszítés nélküli vasbeton fenéklemezt alkalmaznak. Az oldalfal feszítésénél az a kívánatos, hogy a vízszintes feszítésen kívül alkotó irányú feszítést is alkalmazzunk. Mégis a függőleges feszítés külföldön is, nálunk is, gyakran elmarad és helyette más megoldásokkal igyekeznek a függőleges húzófeszültségeket kiküszöbölni, vagy legalábbis csökkenteni. Külföldön eddig több ezer feszítettbeton tartály épült, csaknem kivétel nélkül utófeszítéssel. A leggyakoribb külföldi megoldások: a feszítőkocsi alkalmazása és a belső kábeles feszítettbeton oldalfal. A csévélő feszítőkocsit mind Amerikában, mind Európában ezernél több tartály építésénél alkalmazták. A két legismertebb eljárás az amerikai Preload Company (New York) „Merry-go-round" rendszere, továbbá a svájci BBRV eljárás. A belső feszítő kábeles megoldások (Freyssinet, Magnel, Dywidag) olyan különleges feszítő és lehorgonyzó berendezéseket igényelnek, amelyek nálunk nem állnak rendelkezésre. Á feszítőkocsi alkalmazása pedig, a jelentős szállítási és bérleti díjak miatt, még külföldön is csak akkor gazdaságos, ha egyszerre több nagyobb tartály építéséről van szó. Ezért hazánkban a külföldi rendszerektől eltérő egyszerűbb feszítési módszereket alkalmaztak, az alábbi felsorolás szerint: a) Feszítés a henger alakú oldalfalra tekercselt huzalok függőleges, harántirányú mozgatásával (Gnädig—Thoma-módszer). A vízszintes feszítés egyúttal függőleges nyomófeszültségeket is ébreszt az oldalfalban. Ezzel az eljárással eddig három 1200 m 3-es monolit folyadéktartály épült. b) Feszítés a csonkakúp alakú oldalfalra tekercselt huzalok harántirányú mozgatásával. Ez a módszer egyedi tartályok kézi erővel végezhető feszítésére alkalmas, és ezeknél gazdaságos is. Eddig egy-egy 300, ill. 1200 m 3-es víztartály építésénél használták. Több nagyobb tartály tervét is erre a rendszerre alapítottuk, ezek azonban nem épültek még meg. c) Feszítés henger alakú oldalfalra tekercselt huzalok sugárirányú mozgatásával (Borbás—Makó-módszer). Az oldalfalra feltekercselt feszítő huzalt egyszerű szerszám segítségével elhúzzák a tartály oldalfalától és ebben a helyzetben távolságtartó vasalátétekkel rögzítik. Ezt a módszert nálunk csak kisebb folyadéktartályok feszítésénél alkalmazták. Nagyobb átmérő esetén a sugárirányú elhúzás mértéke több cm. Emiatt az oldalfal utólag készülő külső portlandcement vakolatának vastagsága túlságosan megnő. (i. A körhenger alakú folyadéktartályok méretezéséről Hazánkban általában В 280 minőségű betont alkalmazunk, és ennek megfelelően a magyar vasbeton szabályzat szerint a nyomó határfeszültség 0,80 X X 130 = 104 kg/cm 2 volna. Azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy a henger vezérgörbéje bizonyos mértékig eltérhet a kör alaktól és a feszítőerő nagysága is változhat helyenként. Ezért az említett 104 kg/cm 2 értéket nem lehet teljes mértékig kihasználni. Annak megállapításához, hogy mily mértékig kell csökkentenünk ezt az értéket, részletes elméleti és módszeres kísérleti vizsgálatokra volna szükség. Egyelőre, vasbeton szabályzatunkra támaszkodva, a membrán-
