Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - I. Gnädig Béla-Márkus Gyula-Thoma József: A víztartályok építésének fejlődése hazánkban

134 Gnadig

—Márkus—Thoma 1. ábra. Ivóvíztartály szellőzőiének típusterve (MNOT) Fuj. 1. Projet-type d'une cheminée de ventilation pour un réservoir d'eau potable korábban alkalmazott 0,8—1,0 m-es földtakarás túlzott, hazai viszonyok között, az éghajlati viszonyoknak megfelelően, 0,4—0,5 m-re csökkenthető. Ennek eredményeképpen a födém terhelése kisebb lett, ami lehetővé tette a födém és fenék vastagságának csökkentését. Megvizsgálták a szellőzés kérdését. Szabályként állapították meg, hogy a maximális vízszint feletti légtér magassága nem lehet kisebb a tárolt vízoszlop 10%-ánál, illetve 40 cm-nél. Ennek a légtérnek megfelelő szellőzéséről gondoskodni kell. 150 m

2 vízfelületre, illetve 500 m

3 vízmennyiségre kell egy-egy szabványos, 25 cm belső átmérőjű szellőzőt számítani. Korrózióálló anyagokból minden erőszakos behatás ellen biztosan védő szellőzőt terveztek (1. ábra). Többrekeszes medencéknél minden rekesz szellőzéséről külön kell gondoskodni. Ha csupán a külső rekesz felett helyezünk el szellőzőket, a külső és belső rekeszt elválasztó falat a vízszint fölött több helyen át kell törni, és így kell biztosítani a megfelelő szellőzést.