Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - I. Gnädig Béla-Márkus Gyula-Thoma József: A víztartályok építésének fejlődése hazánkban

Víztartályok építésének fejlődése 135 II. VASBETON TARTÁLYOK Visszapillantva az utóbbi tíz év folyamán tervezett vasbeton ivóvíztároló tartályokra, meg kell állapítanunk, hogy csaknem kizárólag köralaprajzúak. A köralaprajznak mind az anyagfelhasználás szempontjából, mind erőtani szempontból igen nagyok az előnyei. Ismeretes, hogy a legnagyobb területet a legkisebb kerülettel határoló idom a kör, tehát a beépített betonmennyiség köralaprajz esetén a legkevesebb. Sztatikai szempontból az olyan szerkezetek a legelőnyösebbek, amelyekben nincs hajlítás, ugyanis ezeknek a legkisebb a betonacél szükséglete. Ez a kedvező hatás még sík födémmel és fenéklemezzel határolt, köralaprajzú medencéknél is jelentkezik. A hengerfalban ugyanis vízszintes metszetben csak gyűrűfeszültségek keletkeznek, a hajlítóerők elhanyagolhatóan csekélyek. Minden terv készítésénél az a célja a tervezőnek, hogy a művet a legkevesebb anyagfelhasználással, a technológiai követelményeket kielégítő legolcsóbb kivitelben lehessen megvalósítani. Ezt az igyekezetet tükrözi a sík födémmel, fenéklemezzel és hengeres fallal határolt tárolók fejlődése is. Ha rátekintünk egy régebben és egy újabban készült medence-tervre (2. és 3. ábra), alig látunk valamilyen különbséget a kettő között. Csupán az oszlopok alaprajzi elrendezése eltérő: amíg a korábbi terven sakktáblaszerű, az utóbbin már koncentrikus körök mentén helyezkednek el az oszlopok. Ennek — a látszólag lényegtelen — eltérésnek előnyei 2. ábra. 2x700 m

3-es ivóvíztartály (1951. évi terv) Fig. Jiéservoir d'eau potable de 2 x 700 m

3 (

Projet de 19.) 1 )