Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - I. Vajda József: Feladataink a vízellátás fejlesztése terén

Vízellátásunk fejlesztése 5 Az eddig elkészült művek csak az első lépésnek tekinthetők, a végleges rendezést szolgáló művek építése az elkövetkező évek feladata lesz. A pécsi medencében a nagy vízigényü ipartelepek szükséglete a helyi készletekből már nem fedezhető. A hiányzó vizet — mintegy napi 90 000 m

3-t — a Dunából kell szállítani. A közelmúltban megindult építkezés befejezése után a pécs— mohácsi vízszolgáltató rendszer újra megteremti a vízellátás egyensúlyi helyzetét Pécsett és biztosíthatja a komlói ipari vízszükségleteket is. Tatabánya iparának vízellátását jelenleg a helyi karsztvizek és a bányavizek biztosítják. Oroszlánu ipara most van felfejlődőben. A távlati vízigényeket itt részben a helyi tározások, részben a karsztvizek fokozottabb igénybevétele, majd a tatatatabányai vízmű megépítésével lehet kielégíteni. A tatai források igénybevétele előreláthatóan átmeneti lesz, a teljes igény jelentkezése és a bányászat leszívó hatásának várható érvényesülése után a Dunából kell majd venni vizet. A borsodi iparvidéken a sajóvölgyi nagy ipari fogyasztók már alig tudják fedezni vízszükségletüket a Sajóból és a Bódvából. A bányavidék mintegy 70 000 bányászdolgozója, illetve családjaik is évtizedek óta ivóvízellátási gondokkal küzdöttek. Az épülő vízellátási rendszer két nagy felszíni tározója lesz hivatva megnövelni az említett két folyó kisvízi hozamát, a regionális vízvezeték pedig zárt csővezetéken ivóvizet szállít a Sajó. Ormos és Szuha völgyében levő bányásztelepülésekre. Ez a mű 150 000 m

3/nap vizet biztosít az iparnak és 23 000 m

3 ivóvizet a lakosságnak. Folyik már a várpalotai és ajkai egységes ipari és ivóvízellátási rendszer tervezése és előkészítése, majd — az iparfejlesztési tervek ütemétől függően — sor kerül a nógrádi vízellátás rendezésére is. Ezeknél a műveknél ugyancsak mindinkább előtérbe kerül a felszíni vizek tárolása, vagy kivételesen a bányavizek igénybevétele annak érdekében, hogy az ivóvízkészletek a lakosság részére legyenek fokozottan felszabadíthatók. Az említett művekkel részben a helyi vízkészletekből — beleértve a völgyzárógáttal létesített tározók vizét is — , részben pedig a nagyobb távolságban levő vízfolyások vizéből együttesen napi 7—800 000 m

3 vizet kell kiszolgálni. Az építési költség mintegy 550 millió forint, amely bár nagy összeg, mégis elenyésző hányada a milliárd forint nagyságrendű költséggel létesülő alapberuházásoknak. Az ország különböző területein, az ipari központoktól távol telepített ipari üzemek számára a helyi adottságok mérlegelésével egyedileg kell a vízellátás megoldását megválasztani. Új telepítéseknél, vagy a meglevő üzemek nagyobb arányú bővítését megelőzően, a vízszerzési lehetőségek gondos mérlegelésével kell határozni. Az ipari vízellátás szempontjából is külön kell megemlíteni fővárosunk helyzetét. Az elmúlt évtizedekben a város különböző pontjain építettek ipari telepeket, amelyeknek fekvése sem közegészségügyi, sem pedig vízgazdálkodási szempontból nem szerencsés. Sajnos, az iparnak a fővárosba történő összpontosítása még az elmúlt években is fokozódott. A főváros iparának jelentékeny része, ma a Fővárosi Vízművekre támaszkodik és a teljes víztermelésnek mintegy 50%-át fogyasztja el. Л jövőben létesülő üzemeket feltétlenül csak a perifériákon szabad elhelyezni, mégpedig úgy. hogy részükre a víz közvetlenül a Dunából legyen biztosítható. Valamennyi üzemünket nem lehet a Vízművekről leválasztani, de ki kell választani azokat a nagy üzemcsoportokat, amelyek részére érdemes és gazdaságos önálló ipari vízműveket építeni. Ezek a törekvések a Délpesti Ipari Vízmű kialakításával már