Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

4. füzet - VI. Kisebb közlemények

410 Kisebb Közlemények GÉPI CSATORNAKIEMELÉS ALÁ VÁJ ÁSSÁL

1 624.132 Л csatornakiemeléseknél jelentős energiamegtakarítást eredményezhet, ha olyan gépi berendezési alkalmazunk, amely egy menetben végzi el a csatorna teljes szelvényének kiemelését és a depóniának, illetve a töltésnek a megépítését. Csatornaásó „kombájnok" szükségesek tehát, amelyek több munkafolyamatot képesek egyszerre teljesíteni. A kisméretű csatornáknál ez a feladat a vedersoros kotrók alkalmazásával lényegében megoldódott, de a 2,5—4,0 m mély, vagy a nagyobb fenékszélességű csatornáknál ez a berendezés már nemigen alkalmazható sikerrel. . A tudományos kutatás a kérdés megoldásánál abból a követelményből indult ki, hogy csökkenteni kell a gépek energiaszükségletét, azaz olyan megoldást kell keresni, amely korlátozza az energia-igényes folyamatokat. Ismeretes, hogy az eddigi munkagépek a kiemelendő anyag teljes mennyiségét fellazítják. IIa ezt részben el tudjuk kerülni, jelentős energiamegtakarítási biztosíthatunk. A megoldás egyik módja, hogy a teljes fellazítás helyett csupán a csatornaszelvény kerületén, vagy esetleg néhány más helyen keskeny vágatot készítünk. A vágat felett maradó föld saját súlyánál fogva leomlik és a szállítóberendezés segítségével minden további lazítás nélkül kerül a beépítés helyére. Az 1. ábrán láthatjuk a vágatok kiképzésének Rodionov javaslata szerinti lehetőségeit. A továbbiakban ismertetett berendezés a II. változatnak megfelelő megoldást célozza. Ha a vágatok együttes területét S-j-gyel, a szelvény még fennmaradó területét S

2-vel jelöljük, a folyóméterenkén ti földkitermeléshez szükséges energiafelhasználás a . s

x + s

2 A 2. ábra mutatja az 1 m

3 földkiemeléshez szükséges IV fajlagos energiafelhasználást а С együttható különböző értékeinek és a kitermelendő anyag ellenállásának (5) megfelelőén. Az ábrából megállapítható, hogy а С együttható növekedésével nagymértékben csökken a fajlagos energiafelhasználás. A kísérletek során a földanyag leomlása elég egyenletes volt és a folyamat már a 15—40 cm mély vágatnál elkezdődött. A tanulmány bemutatja a berendezést is, amely 3,2 m mély 0,8—1,0 m fenékszélességű csatornák kiemelésére alkalmas. Az aláváj ássál működő csatornaásó gépet az ET—251 típusú vedersoros kotróból alakították ki. A vedreket tartó kerethez erősítik jobbról és balról a fogazattal ellátott tolócsavart, amely elkészíti a vágatot, és kiképzi a rézsűt. A gép előrehaladásával a vágatok felett visszamaradó háromszögkeresztmetszetű földanyag saját súlyánál fogva leomlik, majd a tolóesavar segítségével a vedrekbe, innen pedig a szállítószalagon keresztül a beépítés vagy deponálás helyére kerül. A rézsűk egyenletesebb kiképzését szolgálja a tolócsavar mögött elhelyezett simílólap. A tolócsavarok dőlése állítható, és így 40 -70 határok közötti csatornarézsűk készíthetők. A vederkerethez szerelt kiegészítő berendezés biztosítja a földkiemelés hiánytalan elvégzéséi, és megakadályozza, hogy a vederlánc üresen leérkező edényei a leomlásra szánt rész anyagába ütközzenek. A simítólapok biztosít1. ábra. Az alávájás eredményeképpen jelentékenyen csökken a fellazítandó földmennyiség aránynak megfelelően csökken. 1 G. V. Rodionov: Novüj szposzob viiemki gnmta pri sztroitel'sztve kanalov. Gidrolehnika i Melioracija, 1955. évi 9. szám. 33 — 38. lap, 4 ábrával.