Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - II. Szesztay Károly: Az áramlási sebesség számítása. Tervezési segédletek

AZ ÁRAMLÁSI SEBESSÉG SZÁMÍTÁSA Tervezési segédletek

1 SZESZTAY KÁROLY a műszaki tudományok kandidátusa 532.54 : 626/628 A permanens egyenletes folyadékmozgds a hidraulika legterjedelmesebb és legváltozatosabb múltra visszatekintő fejezete. A vizet (vagy más folyadékot) szállító csatornák és vezetékek méretezésével kapcsolatos sokrétű gyakorlati feladatok állandóan az érdeklődés előterében tartják ezt az elméleti szempontból is alapvető kérdést. A hazai mérnöki gyakorlatban a trapéz-szelvényű csatornák méretezéseire e

y. idő szerint használt Szily és Schewi. r-féle segédletek több szempontból elavult k. А с sebességi tényezőt Szily a Bazín-képlettel, Schewior а „kis Kuttei" képlettel számítja. Bazin képlete 1897-ből [2], a Kutter-képlet 1884-ből maradt ránk ([11 ], 11. oldal). Az azóta eltelt hat-hét évtizedben a folyadékmozgás elméleti és kísérleti kutatása jelentékenyen előrehaladt. Az említett két segédlet további hátránya, hogy nem adnak általános érvényű megoldást. Szily segédlete eyy (y = 1,30), Sehe wie ró két (n = 0,025 és 0,035) érdességre ad csak közvetlen megoldást. A rézsűhajlások tekintetében is néhány leggyakoribb esetre szorítkoznak. Célszerűnek látszott tehát a hidraulikai ismeretek mai állásának megfelelő, a gyakorlati feladatok teljes értéktartományára k'terjedő és ugyanakkor jól áttekinthető és könnyen kezelhető méretezési segédleteket szerkeszteni. A koaxiális kapcsolat-ábrázolási módszerek — mint látni fogjuk — erre kiváló lehetőségeket biztosítanak. A legújabb hidraulikai kézikönyvek (pl. [9] és [1]) a Chézy-képlet sebességi tényezőjének számítására leginkább Manning, Agroszkin és Pavlovszkij képletét ajánlják. A későbbiekben részletezett összehasonlításokból kitűnik, hogy a kézikönyvekben ajánlott sokféle képlet közötti választást nem célszerű a tervező ízlésére bízni, mert a képletek adta eredmények között — ha a gyakorlatban előfordulható teljes értéktartományban vizsgáljuk őket — több száz százalék az eltérés. Egyes képletekről már ezekben a bevezető vizsgálatokban kitűnt, hogy ellentmondanak az elméleti határfeltételeknek. Az ellentmondások okát és az általános érvényű megoldás lehetőségét vizsgálva Prandtl [16], Nikuradse [15], Colebrook és White [9] végül Lamont [10] és Crump [3] munkáira támaszkodva sikerült olyan megoldást találni, amely közvetlenül a szabatos elméleti összefüggésekre épül fel és kiterjed a gyakorlatban előforduló 1 A segédleteket — a gyakorlati használatra alkalmas méretben és kivitelben — külön kiadványként adja közre a Vízgazdálkodási Tudományos Kilátó Intézel.