Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - IV. Babos Zoltán: A mértékadó bevizi hozamok Szeged környékén

A mértékadó belvízhozam Szeged környékén 21 Г> 1885-ben 1500 kat. hold, (a legmélyebb fekvésű szikes területek és tavak, amelyek minden tavasszal vízállások voltak), 1886-ban 1500'kat. hold, 1887-ben 1500 kat. hold, 1888-ban 2720 kat. hold, 1889-ben 2250 kat. hold, 1890-1899 között évente 1500 kat. hold: 1899—1911 között— , 1912-ben 1913-ban 1914-ben 1915-ben 1916-ban 1917-ben 75 kat. hold, 187 kat. hold, 300 kat. hold, 3520 kat. hold, 5100 kat. hold, 4870 kat. hold, 1918-1939 között nincs adat. A Szegedi Armentesítő Társulat árterületén (38 725 kat. hold) belvizes terület volt í940-ben 7200 kat. hold, 1941-ben 7800 kat. hold; A Szegedvidéki Armentesítő Társulat árterületén (550 370 kat. hold) belvizes terület volt 1942-ben 42 000 kat. hold, a mélyártérből és 105 000 kat. hold a fennsíki. ártérből (lásd az 1946. évi társulati jelentést), 1943-ban 1500 kat. hold, 1944 —1946-ról nincs adat, 1947-ben 11 000 kat. hold, 1948 —1951-ről nincs adat, 1952-ben 18 000 kat. hold, ebből 1953-ról nincs adat, 1954-ben 45 000 kat. hold, ebből 1955 —1956-ról nincs adat. 3500 kat. hold szántó volt, 1700 kat. hold szántó volt, III. A mértékadó bel vízmenny iséjjek A fajlagos vízszállításnak és a vele kapcsolatos lefolyási tényezőnek a tervezési munkákhoz szükséges mértékadó értékeit — megfelelő mérési adatok hiányában —• általában nagy bizonytalanság jellemzi. Ezeket a tervezők a múltban, a mezőgazdasági művelés mindenkori szükségleteihez igazodva, tapasztatalati adatként vették fel. A tárgyalt vízgyűjtőterület belvízrendezésére az első átfogóbb tervet még a múlt század nyolcvanas éveiben készítette Sas Ede. Ez a terv azonban nem valósult meg, sőt elkallódott, és csak 1954-ben kerültek elő, iratrendezés folyamán, egyes töredékei. Emiatt értékes alapadatai évtizedeken át ismeretlenek voltak és a tervezők csak tapasztalati adatokkal dolgozhattak. A- vízgyűjtő legnagyobb részét magábafoglaló homokfennsík vízrendezésére az 1920-as években készített Udránszky-íé\e általános belvízrendezési tervben a mértékadó fajlagos vízszállítást az 1916/20 évek belvizi tapasztalatai alapján 0,1 liter/s • ha értékkel vették számításba. Ezt utóbb még egyes szakkörökben is túlzottnak tartották, ezért Hubert Lajos a tervet 0.07—0,08 liter/s • ha fajlagos vízszállítás alapulvételével átdolgozta. Ezt a módosított tervet a legjobban érdekelt szegedi vízitársulat nem fogadta el, és visszatérve az 1919. évi belvízi tapasztalatokhoz, az Algyői-főcsatornát az 1930-as évek közepén már 0,13—0,14 liter/s • ha fajlagos vízszállításra méretezve építette meg. Az 1940/42. évi rendkívüli belvizek azonban e mértékadóként kezelt számértékek helyességét megdöntötték, mert a védekező műszaki szervek hozzávető-