Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - IV. Babos Zoltán: A mértékadó bevizi hozamok Szeged környékén

302 Babos Zoltán leges számításai szerint az 1940/41. években az említett vízmennyiségnek mintegy kétszerese, 1942-ben pedig 2,5-szerese futott le a tiszai ártérre. Az emberemlékezet óta eddig legsúlyosabbnak tartott 1940/42. évek belvízjárási viszonyait figyelembe véve, a volt Szegedvidéki ÁrmentesítőTársulat 151/1948 számú általános belvízrendezési tervében a mértékadó fajlagos vízszállítást, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva, a szegedi Fehértóhoz tartozó vízgyűjtőn 0,25 liter/s • ha, a Dongér környezetéhez tartozó vízgyűjtőn, a belsőségekre tekintettel, 0,2—0,35 liter/s • lia, a dorozsmai vízgyű jtőrészen 0,4 liter/s • ha. a vízgyűjtő többi részén pedig egységesen 0,2 liter/s- ha értékkel vette számításba. Ezeket a számértékeket annak idején a Vízrajzi Intézel alacsonyaknak minősítette és dr. Bogárdi János számításai alapján a mértékadó fajlagos vízszállítás jelentékeny felemelését javasolta. Az éghajlat valószínűségi függvények és egy feltételezett lefolyási tényező számításbavételével a Szeged vidéki árterületre mértékadó fajlagos vízszállítás, az Intézet megállapítása szerint 0,46 liter/s • lia. Ez az érték azonban részletesebb vizsgálatok alapján később még helyesbítendő volt. Mivel a vízgyűjtőn vízügyileg megfelelően rendezett terület még nem volt, a vízlefolyási viszonyokat a valóságnak megfelelően, magán a helyszínen, rendszeresen eddig még nem vizsgálták. A lefolyási tényező szeszélyesen változó értékére ezért csak nagyon kevés viszonylag megbízható adatot lehet találni. Erre vonatkozóan Hogártli János tanulmánya is csak közelítő eredményeket ad, inert számításaiban az összegyülekezési időt és a csatornák víztározóképességét — más adat hiányában — önkényesen kellett felvennie. A becslésszerű számítással levezetett évi legnagyobb lefolyási tényezőből azzal a feltevéssel határozta meg a havi legnagyobb értékeket, hogy a lefolyási tényező évi változásainak jellege azonos a szegedi ártértől nyugatra mindössze 50 km-re fekvő fülöpszállási vízmércéhez tartozó vízgyűjtőterületre tényleges mérésekkel meghatározott változások jellegével. Eszerint a lefolyási tényező havi legnagyobb értékei a szegedi árterületen: Január 0,240 Július 0,098 Február 0,310 Augusztus 0,083 Március 0,265 Szeptember 0,18b Április 0,237 Október 0,241 Május 0,150 November 0,215 Június 0,069 December 0,234 évi átlagban 0,194 Ugyancsak meghatározta az 1932/41. évi időszak csapadékadataira támaszkodva az egyes hónapok éghajlati valószínűségi függvényét, majd kiszámította elméleti értékként a fajlagos vízszállítás irreális maximumát is mint a valóságban szerinte soha el nem érhető legnagyobb értékeket. Ezek a következők: Január — Július 0,355 liter/s.ha Február 0,384 liter/s.ha Augusztus 0,393 liter/s.ha Március — Szeptember 0,526 liter/s.ha Április 0,313 liter/s.ha Október 0,549 liter/s.ha Május 0,474 liter/s.ha November — Június — December (Megjegyzendő, hogy Pichler János megállapítása szerint a Szeged—csongrádvidéki öblözetben - ehhez tartozik vízgyűjtőnk is — a belvízrendezés jelenleg átlagosan 0,14 liter/s • ha fajlagos vízszállításra van kiépítve.) A tapasztalati adatokból, vagy több-kevesebb feltevésen alapuló elméleti számítások közelítő jellegű végeredményeiből származó és a tervezett létesítmények gazdaságosságát és állékonyságát egyaránt károsan befolyásoló bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató In-