Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - IV. Babos Zoltán: A mértékadó bevizi hozamok Szeged környékén

A mértékadó belvízhozam Szeged környékén 21 Г> közötti 25 nap alatt következik be, a csatorna átlagos terhelése ö.l m

3/s (0,21 l/s • haJ-nak adódik, természetesen csak akkor, ha a vízgyűjtőn a helyes vízgazdálkodás érdekében amúgy is szükséges víztárolások céljára a természetes vízraktározó medencéket zsilipes műtárgyak beépítésével ki is használjuk, és ezáltal a belvizek egyenletes leeresztésére a lehetőséget megteremtjük. Az 1940. évi rendkívüli csapadék a talajvizet sok helyen egészen a térszínig felemelte. Emiatt az őszi újabb kiadós esőkből származó felszíni vizek már november végén előidézték az első belvízhullámot. Még be sem fejeződött ezeknek a vizeknek a vízgyűjtőről való elvezetése, amikor a decemberi havazásokat követő 1941. januári rövid enyhülés újabb belvízhullámmal lepte meg a védekező vízitársulatot, majd február végén — március elején a csapadék mérsékelt mennyisége ellenére kialakult egy harmadik belvízhullám is. E hónapokon át tartó, hoszszan elnyúlt, súlyos belvízjárás rendkívüli erőfeszítést követelt a védelemtől, mert jóllehet a lefolyó víztömegek csúcsértéke erősen elmaradt az előző évi mögött, egész tömegük ahhoz viszonyítva csaknem megkétszereződött. Eszerint az 1940 őszén és 1041 tavaszán fellépelt kiemelkedően nagy belvizek legnagyobbrészt esőből keletkeztek, levonulásuk képét azonban eltorzítják a hóolvadási, valamint az előző belvízhullámokból a fennsíkon tárolódott, erősen késleltetve leérkező vizek. Emiatt ezek a belvizek kevésbé alkalmasak következtetések levonására. Bokor Mihály mindhárom belvízhullám folyamán végzett vízhozamméréseket. A Fehértó-majsai csatornának az 5. számú műúttal való keresztezésében levő áteresztő szelvényében az egész belvizes időszak alatt a legnagyobb vízhozam 1940 nov. 25-én jelentkezett 4,48 m

3/s (0,18 l/s - ha) értékkel. A belvizek levonulása után 1941 őszéig a talajvíz mélyebbre süllyedt, az ártéri és fennsíki víztároló medencék nagyobbrészt kiürültek, ezért a belvízvédelmi helyzet enyhülését várták. Ehelyett hosszú és kemény tél következett, amelynek folyamán 1942 január—februárjában az átlagosnál csaknem 50%-kal nagyobb csapadék hullott. Ez az egész vízgyűjtőterületre vastag hótakarót borított. Február 25-én megkezdődött az olvadás, amely márc. 22-ére gyakorlatilag teljesen befejeződött. Alig vonultak le a hóolvadási vizek, megjelentek a rendkívül bőséges tavaszi esők, és két újabb belvízhullámmal terhelték meg a védekező vízitársulatot. Az áprilisi csapadék az átlagosnak kereken 2,5-szerese volt! Az eddig még nem tapasztalt rendkívül nagy tömegben jelentkező belvizek levezetését 81 napon át késleltette az algyői zsilip kényszerű zárvatartása. A lúdvári szivattyútelep elöntését és teljes kiesését csak az újonnan épített Martonos—paphalmi árapasztó csatorna hárította el. A Szeged környéki öblözetekben minden eddigit felülmúló méretű 1042. évi belvízjárás első hulláma hóolvadási vizekből és olvasztó esőből, az ezt követő két hullám pedig a tavaszi csapadékokból származott. Bokor Mihály e belvizes időszak folyamán még az eddigieknél is kiterjedtebb vízhozam-méréseket végzett. 1942. február 27-én megmérte Tápén és Lúdváron, egym stól 20 km távolságra fekvő két helyen az egész vízgyűjtőt borító hótakaró jellemző adatait. Eszerint a csaknem 50 cm mélyen átfagyott talajon fekvő hótakaró átlagosan 50 cm vastag, víztartalma pedig 03 liter/m

2 volt. A Fehértó-majsai csatorna völgyéből levonuló víztömegeket az 5. sz. műúttal való keresztezésben épített új 3,50 m nyílású áteresztő szelvényében mérte. Az eredményeket a kapcsolatos meteorológiai adatokkal együtt a 3. ábra tünteti fel.