Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - IV. Babos Zoltán: A mértékadó bevizi hozamok Szeged környékén

A mértékadó belvízhozam Szeged környékén 21 Г> A vízgyűjtőterületre márc. 1. és május 7-e között leesett összesen 160 mm csapadékból a Fehértóba csak kereken 5,3 millió m

3 víz folyt le, tehát az átlagos lefolyási tényező 0,14 volt. Kb. ekkorára adódott a március havi átlagos lefolyási tényező is, vagyis a lefolyási tényező a vízlevonulás egész tartama alatt figyelemre méltóan kiegyenlített volt. A belvíz levonulása alatt észlelt legnagyobb vízhozam 1,85 m

3/s (0,08 l/s • ha) volt. Megemlítem még, hogy e belvízjárás folyamán Bokor Mihály más csatornákon is végzett méréseket. A feljegyzések szerint a lúdvári szivattyútelep 1937. márc. 10. —május 13-a között többszöri megszakítással összesen '6,3 millió m

3 belvizet emelt át a Tiszába. Valamennyi befolyásoló tényező kedvezőtlenül alakult és kapcsolódott össze a folyamatos sorozatban jelentkezett 1940—42. évi, eddig előfordult legnagyobb méretű Szeged környéki belvízjárás idején. A nedves évek nyomán egyre fokozódó talajvíz halmozódásnak a magas talajvízállás és kis vízbefogadóképesség volt a súlyos következménye. A fagy jelentősége különösen 1940 és 1942 tavaszán volt érezhető, mikor a három hónapon át szinte megszakítás nélkül uralkodott kemény tél hirtelen megenyhült. Gyorsütemű általános olvadás következett, amelynek folyamán azonban a hólé még huzamos ideig nem tudott beszivárogni a mélyen átfagyott talaj felső rétegébe. E többéves belvizes időszak kedvezőtlen körülményeit a Szeged környéki öblözetnél még egy további tényező is súlyosbította mindhárom évben. Az algyői zsilipet a tartósan magas tiszai vízállások miatt a megszokottnál sokkal hosszabb ideig zárva kellett tartani. Ugyanez volt a helyzet a lúdvári zsilipnél is. Emiatt a belvízi szivattyútelepek által át nem emelhető belvizek hatalmas tömegét kényszerűen tárolni kellett. Bokor Mihály adatai szerint az algyői zsilip 1940-ben márc. 19-től május 14ig 56 napon át, 1941-ben febr. 20-tól jón. 17-ig, mindössze egynapi megszakítással, 116 napig, és 1942-ben márc. 2-től 31-ig, majd ápr. 14-től jún. 6-ig összesen 81 napon át, a lúdvári zsilip viszont 1940-ben márc. 19-től jún. 29-ig 102 napon ál, 1941-ben jan. 23-tól jún. 28-ig 157 napon át és 1942-ben márc. 6-tól jún. 11-ig 98 napon át volt zárva. Az algyői zsilipnél az 1942. évi jún. 1—13-a közötti időszak folyamán kereken 12 millió m

3 belvizet lehetett a nyitott zsilipen át szabadon a Tiszába levezetni, a lefutó belvizek tömegéhez viszonyítva azonban ennek a vízmennyiségnek az eltávolítása alig enyhítette a helyzetet. Hatolykai Pap István hozzávetőleges számítása szerint az 1920-as években készült Udránszky-íéle tervben eredetileg előirányzott 12 millió m

3-rel ellentétben az algyői zsilip zárvatartása folvamán ebben a belvízrendszerben 1940-ben mintegy 18 millió m

3-t, 1941-ben 25 millió m

3-t és 1942-ben 45 millió m

3-t tároltak az ártéren. I Ugyanekkor a belvízi szivattyúk által itt átemelt belvíz mennyisége 1940-ben mintegy 20 millió m

3, 1941-ben 40 millió m

3, 1942-ben pedig 43 millió m

3 volt. (Megjegyzendő, hogy ezek a becsült értékek az újabban felkutatott adatok szerint nem kellően megalapozottak.) A gyálai Holt-Tiszához tartozó belvízrendszerben a lúdvári szivattyútelep az eredeti üzemnapló feljegyzései szerint 1940-ben 24,5 millió m

3, 1941-ben 48 millió m

3 és 1942-ben 34,3 millió m

3 belvizet emelt át a Tiszába. Itt 1942-ben az mentette meg a helyzetet, hogy az 1941 őszén épített magasvezetésű Martonos —paphalmi csatornán át kereken 20 millió m

3 belvizet sikerült szabadon a Tiszába levezetni és ezzel a lúdvári szivattyútelepet rendkívüli mértékben tehermentesíteni. Az 1940—42. évek rendkívüli belvízjárását Bokor Mihály főmérnök a nagyobb belvízcsatornákban végzett vízhozammérésekkel rögzítette.