Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - IV. Babos Zoltán: A mértékadó bevizi hozamok Szeged környékén

218 Babos Zoltán nem okozhattak. Mivel a tavaszi—nyári belvízjárást ekkor leginkább az átlagnál kisebb, őszi és téli csapadékok előzték meg, a talaj vízállapota is kedvezőbb, a lefolyási tényező pedig mérsékeltebb volt. Ezekről a belvizes évekről alig található feljegyzés. Megemlíthető, hogy 1895-ben a Fehértó környezetében és a kisteleki völgyben mutatkoztak jelentékeny belvízkárok. A hosszú nedves időszakot a század fordulóján tartósan szárazabb időszak váltotta fel, amelynek tartama alatt belvizek csak ritkán és jelentéktelen mennyiségben jelentkeztek. Jellemző erre az időszakra, hogy a Gyálarét déli végében 1902ben épített lúdvári szivattyútelep számottevőbb használatára csak 1912-ben került sor. Ekkor május és június folyamán két alkalommal, 0 — 6 napos üzemmel összesen 1,24 millió m

3 belvizet emeltek át a Tiszába. Az újabb fordulat az első világháború körül következett be. Ennek az 1911— 20. évi nedves időszaknak a legkiemelkedőbb belvízjárású évei 1916, 1917 és 1919 voltak. Az említett első két esztendő folyamán a belvízi szivattyútelepek huzamos időn át teljes mértékben igénybe voltak ugyan véve, mégis a Szeged-martonosi és a gyálaréti öblözet, valamint a horgosi rét csak részben volt a belvizektől mentesíthető. Itt a vízitársulati ártérből több ezer hold került víz alá. Jellemző adatként megemlíthető, hogy a lúdvári szivattyútelep 1916. január 4. és június 3-a között, többszöri megszakítással, összesen 21,6 millió m

3, 1917. január 6. és május 26-a között pedig — ugyancsak több részletben összesen 23.1 millió m

3 belvizet emelt át a Tiszába. Még súlyosabb volt a belvízvédelmi helyzet 1919-ben, amikor a fensíki vízgyűjtőterületről levonuló külv zek tömege meghaladta az 1916—17. években észlelteket. A március 1. és május 7-e között leesett csapadék 234,3 mm volt, tehát 46%-kal több, mint később, az 1937. évi belvizek azonos időszaka folyamán. A Fehértó, Matyér és a többi természetes tárolómedence teljesen megtelt, a partokat meghágó belvíz elöntötte a környező árterületeket. E mellett a belvízi szivattyútelepek üzemanyag hiány miatt nem voltak teljes értékűek; például a lúdvári szivattyútelep március 19. és május 17-e között, többszöri megszakítással összesen csak 7,86 millió m

3 belvizet tudott átemelni a Tiszába. Ezután a nedves, belvizes éveket ismét szárazabb esztendők váltották fel, amelyek folyamán számottevő belvizek ritkán jelentkeztek. Megemlíthető, hogy a feljegyzések szerint például a lúdvári szivattyútelep 1923-ban 3,1 millió m

3, 1924-ben 4,58 millió m

3, 1926-ban 5,84 millió m

3, 1932-ben pedig 5,95 millió m

3 belvizet emelt át a Tiszába. Ezt a nyugalmasabb időszakot váltotta fel a harmincas évek végén az eddig előfordult legsúlyosabb belvizes évsorozat. A szélsőséges állapotokra jellemző, később következő adatokkal való összehasonlítás érdekében célszerű itt azokkal a vízmennyiség mérésekkel is foglalkozni, melyeket Bokor Mihály főmérnök az 1937. évi tavaszi belvízjárás folyamán végzett. Ezt az is indokolja, hogy ez a belvíz a hóolvadási vizek teljes levonulása után jelentkezett, tehát nagyon alkalmas a tisztán a tavaszi csapadékból származó belvízhozamokra vonatkozó következtetésekre. A Fehértó—majsai völgyből a Fehértóba lefolyó víztömegek mérése az 5. sz. müúttal való keresztezésben levő ikercsöves áteresztőnél (F=24 200 ha) történt. A március 1-én kezdődött csapadék a részben még átfagyott talajon lefutott a mélyedésekbe és megtöltötte a semlyékeket. A fagyott talaj felmelegedése után megnyílt a beszivárgás lehetősége is, azonban a homokos talajban oly erősen emelkedett a talajvíz, hogy a semlyékeket már a talaj felszíne alatt mozgó víz is táplálta.