Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - IV. Babos Zoltán: A mértékadó bevizi hozamok Szeged környékén

A mértékadó belvízhozam Szeged környékén 21 Г> vizsgálhassuk e belvízrendszerek mértékadó vízhozamának, valamint az igen változatosan alakult lefolyási tényezőnek a kérdését. A Szegedet környező árterületeken az első emlékezetes belvizek az aszályos hatvanas éveket követő 1871—82. évi nagyobbrészt igen nedves időszakhoz fűződnek. A nyári és téli csapadék mennyisége 1871—76 között minden évben közelítően egyenlő mértékben haladta meg az átlagot, az 1876—82 közötti időszakban pedig e hét esztendő összegezett csapadéka az Alföldön 1000 — 1100 mm-rel múlta felül az átlagot. A sorozatban bekövetkezett nagy kiterjedésű belvízi elöntések elsősorban a Fehértó, Matyér, távolabb északra pedig a Gátér és Vidreér völgyében okoztak súlyos károkat. Az adatok szerint 1871, 1873, 1879 és 1881 tavaszán jelentkeztek a legnagyobb belvizek. Az 1873. évbeli nedves tavaszt csapadékos tél előzte meg, az 1879. évi belvizes tavaszt csapadékos nyár, ősz és nedves tél, majd az 1881. évi tavaszt megelőzte az 1880. évbeli igen nedves ősz. Az akkori belvizek közül a legtöbb feljegyzés az 1871. és 1881. éviekről található. Az 1871. évi beivízjáráskor a Fehértó medencéje annyira megtelt, hogy a Kiskunhalas és Kiskunmajsa felől levonuló vizek már nem fértek el benne, meghágták a partokat és elöntötték az egész tiszai mélyárteret, sőt Szeged belterületét is elöntéssel fenyegették. A körtöltéssel ekkor még nem védett város oltalmazása érdekében építették 1872-ben a Fehértó-matyéri csatornát, amelyen át a Fehértó veszélyes nagyvizeit részben a Tiszába lehetett levezetni. Az 1881. évi, addig észlelt legnagyobb belvízjárás idején a Tisza igen tartós ár\ .ze miatt a Matyér szabályozó zsilipé 6 hónapon át zárva volt. Ezért a belvizek végül oly magasra duzzadtak, hogy szintjük mindössze 30 cm-rel volt alacsonyabb a Tisza vízszínénél. A Pest megyei fensíki részekről eddig nem tapasztalt mennyiségben futottak le a felszíni vizek a mélyártér felé. Az új sövényházi keresztgát két magas víztükör közé került, a Fehértó nyúlgátakkal magasított partjai az egyre emelkedő belvizeket nem tudták visszatartani és a gátszakadásokon átzúduló belvizek ismét elöntötték a szegedi új körtöltésig az egész árteret. Amíg az 1871. évi belvízjárással kapcsolatban használható számszerű adatokat nem sikerült felkutatni, az 1881. éviről nagyon értékes adataink vannak. A belvizek levonulásakor Válkai Imre főmérnök az egyes völgyeletekben sorozatos vízhozamméréseket végzett, amelyekből a fajlagos vízszállítás legnagyobb értéke 0,20—0,24 1/s-ra adódott. A mérési eredmények figyelembevételével készítette el Sas Ede az 1880-as évek elején a nagy Paphalom-dongéri főcsatorna tervét, amely az egész ármentesített szegedkörnyéki mélyárteret övcsatornaként fogta volna körül, azonban nem épült meg. A mértékadóként elfogadott 1881. évi belvízi adatok alapján a tervezett főcsatorna 205.157 ha kiterjedésű vízgyűjtőjéről levonult egész tavaszi belvíztömeg kereken 194 millió m

3-re tehető, ami a tervezett 40 nap alatti vízlevezetés mellett 0,27 l/s • ha átlagos fajlagos vízszállításnak felelt volna meg. Ebből a vízmennyiségből, a számítások szerint, 92,5 millió m

3 a terepmélyedésekben (Fehértó stb.) raktározódott, 101,5 millió m

3 pedig a vízmedrekben levonult a mélyártérre, illetve a Tiszába. (E belvízmennyiséggel szemben a december—május hónapokban lehullott csapadék, illetve hóolvadási víz együtt 305 mm volt. tehát az átlagos lefolyási tényező, a = 0,31 lehetett.) A természetes tározódásra tekintettel a tervezett főcsatornának legalsó (a Madarász tó alatti) szakaszán csak (/=0,14 l/s • ha értékkel számoltak. A fentiekben tárgyalthoz hasonlóan ugyancsak nedves időszak volt az 1800 — 06. évek között is, azonban akkor az átlagnál jelentékenyen nagyobb csapadékok csaknem kizárólag nyári záporokból származtak, amelyek belvízkárokat általában 5 Vízügyi Közlemények