Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - II. Károlyi Zoltán: A Felső-Duna feltöltődő szakaszán észlelhető kavicslerakódás mennyiségének meghatározása

A felsődunai kavicslerakódás mértéke 179 A medertérfogatok változása Az eddigi tanulmányokban többféle módon vizsgálták a medertérfogatok változásait. a) Az 1937. és 1949. évi tanulmányban az egyes nyilvántartási szelvényeknek az 1934. évi CID-víz szintje alatti területét határozták meg az 1832—1806 fkm-ek közötti szakaszon. Ezeket a számításokat kiegészítettük az 1953. évig bezárólag. A kapott eredményeket azonban csak tájékoztató értékként fogadhatjuk el. Egyrészt azért, mert a nyilvántartási szelvények nagyon távol vannak egymástól, amiért a térfogatszámítás nem lehet pontos, másrészt pedig azért, mert a szelvényeknek a CID-víz szintje fölötti területe, tehát a zátonyok teteje, figyelmen kívül maradt. bj Az 1952-ben készült tanulmány segíteni igyekezett az említett hiányokon és a nyilvántartási szelvények között sűrítette a keresztszelvényeket, a területeket pedig az 1948. évi CID-víznél 1,0 m-rel magasabb vízszinttől számította az 1836—1825 fkm-ek között. Ezeket az adatokat is kiegészítettük az 1953. évig. A nyilvántartási szelvények szerint az 1832- 1806 fkm-ek között 5 év alatt (1948—1953) összesen 710 000 m

3, tehát évenként átlag 142 000 m

3 kimélyülés mutatkozik (Ez 5 év alatt 10 cm vizszínsüllyedést jelent). Ezt az értéket a fent említett pontatlanságok miatt óvatosan kell fogadni, főleg azért is, mert az 1949. évi tanulmányhoz tartozó eredeti keresztszelvények nem álltak rendelkezésünkre, és így nem ellenőrizhettük az akkori területmeghatározásnál követett eljárás esetleges eltéréseinek befolyását. Mindenesetre kétségtelen, hogy a korábbi feltöltődés helyett inkább csekély kimélyülés tapasztalható, ami vitathatatlanul a végrehajtott párhuzammű magasítások és kisvízszabályozási munkák eredménye. A CID-víz alatti kisvízi meder tehát kimélyült kissé: a számítás azonban nem ad semmiféle tájékoztatást a zátonyok feltöltődéséről. Az 1836-1825 fkm-ek között végzett vizsgálat kiegészítése azt az eredményt adta. hogy 1950—1953. évek között 24 900 m

3, tehát átlag évi 8300 m

3 volt a kimélyülés. A zátonyok teljes tömegének figyelembevételével tehát már kisebbnek adódik a kimélyülés, mint előbb. A korábbi adatokkal összehasonlítva eredményként könyvelhető el, hogy itt az 1918—1945. években tapasztalt hatalmas zátonyvándorlást sikerült, úgy látszik, az 1840— 1827 fkm-ek között végzett erélyes kisvízszabályozási munkákkal megszűntetni, sőt a lerakódott hatalmas kavicsmennyiség kis része el is távozott. Összegezve az eddigieket, meg kell állapítanunk, hogy a Rajka—Szap közötti szakaszon (1850—1810 fkm) a főmederben lerakódó hordalék évi átlagos mennyiségére a mérési adatok hiányos volta miatt csak durva becsléssel tudunk következtetni. A vízszínemelkedések alapján felső határnak kereken 200 000 m

3-t kaptunk, az 1949. évi tanulmány szerint 100 000 m

3-nél több az évenként lelakódó mennyiség, mégpedig azért, mert ebben nincsenek benne a CID-víz szintje feletti medertérfogatok. Ügy véljük, hogy ezek mérlegelése után nem járunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy Rajka—Szap között az évi állagban lerakódó hordalékmennyiség a két szám középértéke, vagyis 1-50 000 m

3 köriili érték. A legutóbbi 5 év alatt a szabályozási munkák eredményeképpen jóval kevesebb volt a lerakódás a főmederben, de csak a jövő fogja megmutatni, hogy ez a csökkenés tartós lesz-e vagy sem.