Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - II. Károlyi Zoltán: A Felső-Duna feltöltődő szakaszán észlelhető kavicslerakódás mennyiségének meghatározása

180 Károlyi Zoltán с) A Szap—Csallóközaranyos közötti szakasz (1810—1780 fkm) medertérfogat-változásait már megbízhatóbban számíthatjuk a nyilvántartási szelvényekből, mert ezen a szakaszon a meder szabályosabb, és két-két szelvény között nem nagyon változékony. A nyilvántartási szelvények területváltozásai csak csekély pontossággal határozhatók meg, de a bizonytalanságok mégis kiküszöbölődnek, ha 50 év területváltozásait vesszük alapul. Eszerint az 1900 és 1949. évek között az 1810—1780 fkm-ek közti szakaszon 3 236 000 m

3 feltöltődés mutatható ki, vagyis évi átlagban 66 000 m

3. Az 1780 fkm-től lefelé már nem lehet a keresztszelvények alapján számbavehető állandó lerakódásokat kimutatni. A most kapott térfogat a vízszínemelkedések alapján számított és felső határértékül megállapított 97 000 m

3-nél jóval kisebb, de ha figyelembe vesszük azt, hogy ez a 66 000 m

3-es lerakódás egyáltalában nem egyenletesen oszlik meg a szakasz hosszán, hanem 56%-a az 1790—1799 fkm-ek között és 38%-a az 1805—1810 fkm-ek között található, közbül pedig kimélyülés van. nyilvánvalóvá válik, hogy a vízszínemelkedésekből számított érték feltétlenül túlzott, tehát a 66 000 m

3 valószínűnek és reálisnak tűnik. Az IÜ.Vi júliusi árvíz hatása Az 1953 és 1954 őszi szondástachigráf felvételek, valamint a nyilvántartási szelvények felmérése alapján a főmederről egyes jellemző pontokon keresztszelvényeket szerkesztettünk és kiszámítottuk területük különbségeit. Az 1794— 1850 fkm-ek közötti szakaszról 155 keresztszelvényt állítottunk elő, tehát kmenként átlag 2.8 szelvényt. A keresztszelvényeket az 1953. évi legkisebb hajózási kisvízre,® mint 0-ra vonatkoztatva rajzoltuk fel. az esetleges hiányosságok (zátonyok magassága) kiegészítését a nyilvántartási szelvények mindkét évben történt felvételére támaszkodva mindenütt kielégítően el tudtuk végezni. A keresztszelvények területkülönbségeiből megkaptuk, hogy az 1954 júliusi nagy árvíz milyen mederváltozást idézett elő. A térfogatszámítás eredménye az, hogy az 1850—1794 fkm-ek között 1 év alatt 1 millió m

3 kimélyülés következett be a főmederben. A részletes eredményeket és morfológiai magyarázatukat a III. tiiblázathan foglaltuk össze. A morfológiai megállapítások kiegészíthetők azzal, hogy az árvíz rögzített hossz-szelvénye szerint a vízszínesés megnagyobbodása helyén pontosan jelentkeznek a kimélyülések, a csökkent esésű helyeken pedig a feltöltődések. Az a nem várt körülmény, hogy az 1954. évi nagy árvíz nem idézett elő a főmederben jelentékeny kavicslerakódást, hanem inkább tekintélyes kimosást okozott, fontos következtetésekre vezet. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy végösszegben szereplő 1 000 000 ni

3 kimélyülés 97%-a az 18-iO—1834 és 1812—1794 fkm-ek közé, tehéit viszonylag egységesebb, illetve átmeneti jellegű szakaszokra esik. A közbülső szakaszon a kimélyülések és feltöltődések nagyjából kiegyenlítik egymást. Megvizsgálva a volt győri folyammérnöki hivatalnak a mederemelkedésről készített 1949. évi tanulmányát, azt látjuk, hogy az 1940—41. nagyvízes évben nagyjából ugyanazokon a szakaszokon mutatkozik kimélyülés, ill. feltöltődés, mint 1954-ben, csak sokkal kisebb mértékben, ami — tekintve, hogy a 40-es évek árvizei kisebbek voltak — 2 A magyar-csehszlovák Közös Műszaki Bizottság által 1953-ban, a vízszinemelkedések figyelembevételével megállapított, az 1934. évi CID-vízzel egyenlő hozamnak megfelelő kiegyenlített kisvízszin.