Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)
3. füzet - II. Károlyi Zoltán: A Felső-Duna feltöltődő szakaszán észlelhető kavicslerakódás mennyiségének meghatározása
172 Károlyi Zoltán árvíz idején az 1815,8 fkm-nél a vízhozamnak csak 59%-át, az 1814 fkm-nél a vízhozamnak csak 38%-át, és az 1813 fkm-nél a vízhozamnak csak 36,5%át vezeti le a főmeder, tehát 1 km hosszon elveszti vízhozamának több, mint egyharmadát. Ugyanakkor az esés a hordaléklerakódásból származó púp miatt, az 1813— 1810 fkm-ek között erősen növekszik (ó. ábra). Itt az 1000 m 3/s hozamú kisvíz esése Ez a helyileg megnövekedett kisvízi esés a pozsonyi 2300 m 3/'s vízhozamnál egyenlítődik ki és lesz azonos a felette levő szakasz esésével (0,28—0,30 ( l/ 0 0), és csak 3200 m 3/s vízhozamnál kezd a Szap alatti kisebb esésű szakasz duzzasztó hatása feljebb is érvényesülni. Az 1810 fkm-től lefelé hirtelen lecsökken a kisvízi esés 0,15°/ 0 0-re. Mégsem itt, vagy e szelvény alatt van a legnagyobb helyi lerakódás, hanem feljebb, a legnagyobb szétterülés helyén. Ez azt bizonyítja, hogy a szétterülés (mellékágak felé való vízveszteség) következtében előálló lerakódások az eséstörés okozta lerakódásoktól függetlenül keletkeznek. Ez a felismerés vezetett arra, hogy a Szap (1810 fkm) alatti kisebb esésű szakaszt is szemügyre vegyük, mert a korábbi tanulmányok az 1806. fkm-től lefelé eső dunaszakaszra nem terjeszkedtek ki. A Felső-Duna problémájának megoldását megkíséreltük más, hasonló jellegű folyók megvizsgálása alapján leszűrhető következtetésekkel megkönnyíteni. Az a felismerés, hogy az eséstörés és szétterülés, mint feltöltődést előidéző okok, egymástól függetlenek, arra indított, hogy a kutatást is két irányban folytassuk : vizsgáljuk az eséstörések helyét, és a szétterülő sok ágra szakadó folyószakaszokat. Azokon a pontokon, ahol a folyók a hegyvidékről a síkságra érnek, kétféle jelenséget tapasztalhatunk : a) lia a folyó nem nagyon hordalékos, általában be tudja ágyazni magát a terepbe, az eséstörést a sarok feltöltésével fokozatosan gömbölyíti, enyhíti. Ilyen a folyók nagy többsége. Megvizsgáltuk a Kárpát-medence folyóinak eséstörése közelében levő vízmércéken az évi közepes vízállások simított idősorát. Nagy általánosságban mindenütt változatlan, vagy süllyedő irányzatot állapítottunk meg. Határozott emelkedés csupán az I. táblázatban feltüntetett vízmércéken volt kimutatható. A Vágón, szlovák adatok szerint [2], Szered alatt néhány km-rel a meder anyaga rohamosan finomodni kezd, és Szered alatt 36 km-rel már egész finom homok borítja a medret. ¥л a Szerednél tapasztalt erős vízszínemelkedés magyarázata. Ugyanez tapasztalható a Rábán is, ahol ugyancsak jelentékenynek mondható a vízszín- és mederemelkedés. Itt az átmetszésekkel való szabályozás jelentősen megnövelte az esést, amelynek Marcaltő táján rendkívül erős lett a törése. az 1911. évben 1934. évben 1949. évben 1953. évben 0,40 °/ 0 0 volt. Más feltöltődő folyókkal való összehasonlítás
