Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - II. Károlyi Zoltán: A Felső-Duna feltöltődő szakaszán észlelhető kavicslerakódás mennyiségének meghatározása

170 Károlyi Zoltán Az eddigi tanulmányok főbb eredményei A meder- és vízszínemelkedések mérvének, valamint a lerakódó hordalékmennyiségnek a meghatározása céljából a volt győri Folyammérnöki Hivatalnál, ill. jogutódjánál összesen négy tanulmány készült : 1937-ben, 1949-ben, 1952-ben és 1954-ben. Az 1937. évi tanulmány, amelyet Horváth Sándor készített, a Duna főmedrének és a vízszíneknek az 1832—1806 fkm-ek közötti szakaszon 1923 és 1937 között tapasztalt változásait vizsgálta. Az 1949. évi tanulmány, amelyet Huszár Imre közreműködésével Tőry Kálmán állított össze [22], ugyanezt kiegészítette az 1948. év végéig. Bebizonyította, hogy a vizsgált szakaszon folyamatosan emelkedik a vízszín. Az egyes párhuzamművek magasítása, szakadások keletkezése és lezárása, mellékág-elzárások és sarkantyúk építése helyi vízszínemelkedéseket (ill. süllyedéseket) okozott. Ezek leszámításával az egyes mércéknél évi átlagban a következőképpen alakult az emelkedés : Doborgaz 1840 fkm,... 1,60 cm/év Dunaremete .... 1825,5 fkm,... 2,65 cm/év Bős 1820 fkm,... 3,30 cm/év Szap 1810 fkm,... 2,44 cm/év Medve 1805,5 fkm,... 2,30 cm/év A tanulmány a nyilvántartási (V. O.) szelvények területváltozásainak vizsgálata alapján az 1832-1806. fkm-ek között 1923-tól 1937-ig évi 98 000 m

3, 1937-től 1948-ig pedig évi 225 000 m

3 kavics lerakódását mutatta ki. Végső megállapítása szerint az évi átlagos lerakódás mennyisége 100 000 m

3-re tehető. Ez az utóbbi szám azonban csak a legkisebb hajózási vizszín (,,1934. évi CID-víz'") alatti térfogatváltozásokra vonatkozik. (A legkisebb hajózási vízszínt a továbbiakban CID-víznek nevezzük.) Megemlítjük, hogy egy 1937-ből való csehszlovák tanulmány, amelyet O. RuziSka készített, ugyancsak a nyilvántartási szelvények vizsgálata alapján 250 — 300 000 m

3-re becsülte az évenként átlagosan lerakódó hordalékmennyiséget. Az 1949. évi tanulmány a lerakódások közvetlen okául az eséstörést, valamint az árvédelmi töltések nagy távolságát és az árvizek szétterülését jelöli meg, de szerepet tulajdonít az osztrák szakaszon végzett szabályozási munkák és az átvágások folytán bekövetkezett esésnövekedés hordalékszaporító hatásának is. Az 1952. évi tanulmány az 1836-1824. fkm-ek közötti szakasz 1948-tól 1950-ig bekövetkezett változásait vizsgálta, ahol ebben az időben szokatlanul erős zátonyvándorlás és hordalékmozgás volt tapasztalható. Előfordult, hogy a kisvízi meder egy év alatt az ellenkező oldalra vándorolt át. Az 1. ábra néhány ilyen jellegzetes keresztszelvényt tüntet fel. Ennek a tanulmánynak a végeredménye az, hogy a vizsgált 11 km-en tapasztalt feltöltődés és kimosás különbségeként 2 és fél év alatt évi 180 000 m

3 feltöltődés adódott, ami 7300 m

3/km • év értéknek felel meg. Az 1954. évben készült tanulmány, amelyet e sorok írója készített, a Duna Bagomér körüli szakaszának vízszín és mederváltozásait vizsgálta. A vízszínemelkedést, a régi vízszínrögzítések alapján, a vízmércék közötti közbenső pontokon is kimutatta és az ide'ktatott táblázatba foglalt eredményre jutott. Szelvény fkm A vízszin emelkedése 1898-1953 1 1934-1953 Szelvény fkm évek között, cm 1825,5 66 -12 1822 143 50 1820 170 73 1818 164 80 1814 190 83 1812 148 60 1810 97 68 1 A volt Nemzetközi Dunabizottság (Commission Internationale du Danube) által az 1902-21. cvi vízállásadatok alapján meghatározott ún. hajózási kisvizszin (CID-víz) mintájára 1934-ben számított vízszin, amelynél mélyebbre a márc. 1 és dee. 25. közötti 300 napos hajózási idényben az 1921-30. év átlagában mindössze 10 napra szállt le a víz. Л magyar-csehszlovák Közös Műszaki Bizottság határozata alapján állapították meg, és a közös szabályozási munkálatok alapjául szolgált, de csak a határszakaszon.