Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

102 Kovács György 89—90 m A. f.-i szintek között található. Az ennél mélyebben — 85 és 87 m között — elhelyezkedő felszínek jelölik ki azt a területet, amelyet a Tisza régebbi medrei és a legutóbbi évszázadig a folyó árvizei bekalandoztak. Itt a legfelső rétegek különböző szemcseösszetételű öntéstalajok és réti agyagok. A felszínt felépítő különböző rétegek helyszínrajzi elhelyezkedését a 14. ábraként közölt földtani térkép tünteti fel. 14. ábra. A Tiszabura—Tiszafüred közötti öblözet földtani térképe Fig. 14. Geological map of the basin between Tiszabura—Tiszafüred. (Symbols: 1. Quicksand. — 2. Loess, loess deposits. — 3. Meadow clay. — 4. Moorland clay. — 5. Alluvial clay. — 6. Alluvial mud, sand. — 7. Profile and location of bore hole) A régi holtmedrekîhelyének felderítésében a földtani, a talajtani és a topográfiai viszonyokat ábrázoló térképeken kívül nagy segítségünkre voltak az 1700-as és 1800-as évekből származó vízrajzi felvételek, amelyek a régi medreknek a környezetnél mélyebb helyeit mint vízállásos területeket jelzik. A legjellegzetesebb ilyen ág az úgynevezett Mirhó-folyás, amelyen keresztül még a múlt században végrehajtott ármentesítés előtti időben is átömlött a Tisza árvize a Hortobágy völgyébe. Öblözetünkön belül a másik nagyobb, régi, betemetett folyómedrekkel átszőtt terület Tiszaderzs, Tiszaszentimre és Tiszaszöllős háromszöge. A lefüződött régi medreket feltöltő üledék háromféle. A legalsó réteg mindig a lefűződés idejéből származó folyóliordalék, az egykori meder saját anyaga. Szemnagysága a folyó szakaszjellegétől függ. Ha a holtág a lefűződés előtt a folyó felső- vagy középszakasz jellegű szakaszához tartozott, a meder anyagát általában vizet vezető üledékek alkotják, míg alsófolyás jellegű szakaszon a mederanyag