Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

Mérnökgeológiai vizsgálatok 103 finomszemcséjű, a vizet közepesen vagy rosszul vezeti. A feltöltésben a saját mederanyagon kívül a folyónak a már holt ágat elborító árvizeiből lerakódó hordaléka, valamint a partról a csapadék által lesodort anyag vesz részt. Az árvíz szállította lebegtetett hordalék általában finomszemcséjű. Ennek ellenére a belőle keletkezett üledék a partokat felépítő rétegeknél vízzáróbb vagy vízáteresztőbb is lehet, attól függően, hogy a parti üledékek szemcsés vagy képlékeny rétegek-e. A csapadék hordta anyag feltehetően finomabb szemcséjű, mint a partot alkotó rétegek, mert az erózió elsősorban a finomabb szemcséjű anyagot ragadja magával ezekből az üledékekből. Megállapíthatjuk tehát, hogy a régi medreket feltöltő anyag szemcsenagyságát részben a folyónak a saját hordalék összetételét befolyásoló szakaszjellege határozza meg, részben pedig a parti rétegek jellege. Annak elbírálása végett, hogy a régi medrek jelentős szerepet játszhatnak-e a folyóból a talajvíz felé történő áramlásban, az így létrejött üledék szemeloszlását és tömörségét kell hasonlítanunk a partot alkotó rétegek megfelelő adataihoz. Az elmondottak alapján fúrásainkat úgy igyekeztünk telepíteni, hogy egy részük feltöltődött medret harántoljon, más részük pedig parti rétegeket tárjon fel. Az árvízjárta mélyterületeken, sekély fattyúágak helyén a felső rétegeket alkotó átmosott löszök és öntéstalajok vastagsága igen jelentős, néhol az 5 m-t is meghaladja. Ott azonban, ahol a fúrást feltehetően nem régi mederben telepítettük, a fedőréteg alatt a tervezett vízlépcső helyén is feltárt talajvíztartó homokréteggel egyező összetételű, vízáteresztő réteget harántoltunk, majd 10—12 m mélyen — a műtárgy környezetében megismert felépítéshez hasonlóan — vízrekesztő agyagréteget értünk el. így az öblözet felső rétegsorának összetételére kiterjeszthetjük az alapozási viszonyok megismerése céljából végrehajtott részletes feltárások során megállapított törvényszerűséget, megállapítva, hogy a folyóval érintkező vízáteresztő réteg szivárgási tényezőjének nagyságrendje 10 3—10~

4 cm/s. A réteget alulról, közelítőleg a 75 m A. f.-i szint magasságában, nagykiterjedésű vízrekesztő agyagréteg határolja. Fedője valószínűleg átmosott löszből eredő iszapos homoklisztes réteg, amelyet sárga, illetve barna agyag borít. Ebbe a rétegsorba vágódtak bele a folyómedrek, amelyeknek erodáló munkája — a fúrások szerint — sokhelyütt teljes szelvényében harántolta a homokos rétegsort és lepusztította az alatta levő vízrekesztő réteg szintjéig. Az így kialakult medrekben lerakódó üledék általában megegyezik a homok fedőjét alkotó rétegek szemcseösszetételével. Iszap, homokliszt és agyagrétegek váltakoznak a régi medrek feltöltésében. Ezek szerint megállapíthatjuk, hogy a régi mederbe telepített fúrások mindig a parti rétegeknél finomabb szemcséjű üledékeket harántoltak. A földtani felépítés jellemzésére a Mirhó-folyáson keresztülhaladó két szelvényt mutatjuk be a 15. és 16. ábrán. A szelvények helyét a 14. ábrán tüntettük fel. A két szelvényből, valamint az itt levő, de a szelvénybe be nem vont fúrásokból megállapíthatjuk, hogy a feltárt földtani szerkezet igen hasonló a vízlépcsőnél talált 60 m A. f.-i szint alatti homokrétegbe vágódott és plasztikus rétegekkel feltöltődött meder helyzetéhez. Az északról érkező víz itt is szűk kapun haladva át felgyorsult, és a torokban nagy területen az áteresztő rétegsor fekvőjét alkotó agyagig erodálta a homokréteget. Az ág Iefűződése után a meder agyagos üledékkel töltődött fel. A fúrásminták adataira támaszkodó földtani vizsgálatok szerint tehát területünkön mind a felszínhez közeli, mind a mélyebb szinteken, vízrekesztő, finomszemcséjű üledékek töltik fel a finomhomok rétegbe vágódott régi medreket.