Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

Mérnökgeológiai vizsgálatok 91 szemnagyságon kívül a réteg erősen meszes, karbonátos volta, továbbá az, hogy a pollenanalitikai vizsgálatok ezeknek a rétegeknek kialakulását a legerősebb eljegesedés időszakára teszik. Az alsó, talajfizikailag teljesen hasonló réteg mészmentes, vagy alig meszes. Ilyen módon löszös eredetét nem lehet igazolni. A szemcseösszetétel csaknem teljesen megegyező volta miatt azonban feltételezzük, hogy ez a réteg is hullóporból ülepedett le. Műszaki szempontból azért kell a rétegek ütemes ismétlődésének földtani okait kutatnunk, mert felderítésük világíthat reá : általános-e a homokos, illetve agyagos rétegsor elterjedése területünk alatt, vagy csak kisebb, helyi jelentőségű okokra vezethető vissza az előfordulásuk. A képlékeny és szemcsés rétegek ütemes ismétlődése, mint okozat, kétféle földtörténeti okkal magyarázható. Az egyik felfogás leghatározottabb képviselője nálunk Bulla Béla. Ez a feltevés a pleisztocén koron belül megismétlődő klímaváltozásokkal hozza kapcsolatba a rétegek váltakozását. Vele ellentétben Miháltz István a Szeged környéki feltárásokból a mi vizsgálatainkkal egyidőben kimutatott ütemes változást kéregmozgásokkal magyarázza. Az általa vizsgált mintákban ugyanis a képlékeny és szemcsés rétegek nem a pollenanalízis szerint kimutatott glaciális-interglaciális határoknál váltják egymást, a kétféle osztályozás többhelyütt átfedi egymást. Miháltz tehát feltételezi, hogy a rétegsor ismertetett kialakulása a klímaváltozásoktól függetlenül bekövetkezett medencesüllyedésekkel függ össze. A medencének, és Így az erózióbázis szintjének a süllyedése után közvetlenül, amikor a medenceperemeken megindul a folyók erőteljesebb bevágódása, a medence feltöltésében a durva szemcséjű üledékek uralkodnak. Ezek fokozatosan mennek át a finomszemcséjű, majd a képlékeny rétegekbe, miközben a peremeken megindul a folyók völgyet szélesítő tevékenysége. Az esés lassú kiegyenlítődését a medence újabb süllyedése zavarja meg, aminek következtében a feltöltődésben mutatkozó törvényszerűség újra megismétlődik. Miháltz István a három pleisztocén folyóterraszhoz kapcsolódva a Szeged környéki rétegsorban három pleisztocén feltöltődéses szakaszt különböztet meg és ezzel alátámasztja feltevését. Kétségtelen, hogy a Szeged környéki vizsgálatokban — ahol a minták teljesebb pollenképe alapján a glaciálisok és interglaciálisok jobban elhatárolhatók voltak — a rétegek ütemes ismétlődése nem egyezett a klímaváltozásokkal. A tiszaburai vizsgálatok pollenanalitikai eredményei viszont nem mondanak ellent annak a feltevésnek, amely a rétegváltozásokat szakaszosan ismétlődő éghajlat-változásokkal magyarázza, sőt bizonyos mértékig alátámasztják ezt az elméletet. Ezért — annak fenntartásával, hogy nem kívánunk állást foglalni egyik kialakulási elmélet mellett sem — ismertetjük a tiszaburai rétegsor kialakulásának klímaváltozásokkal történő magyarázatát. A 42 m-es szint alatt jelentkező agyagréteg a pollenanalitikai vizsgálatok szerint is minden bizonnyal interglaciálisban képződött, feltevésünk szerint a riss-würm interglaciálisban. A réteg szerkezeti sajátosságai is interglaciálisra vallanak. A nagyobb, de ingadozó csapadékú időszak folyóinak áradása következtében létrejött állóvizek agyagos üledéksorát az időnként megismétlődő elöntések homokos közbetelepülései szakítják meg. A würm I. eljegesedésre jellemző porhullás a területet elborító állóvízbe jutott, és így keveredve annak agyagos üledékével, a talajmechanikai szelvényekben mint sovány homokos agyag jelentkezik. Erősen meszes jellegével azonban minden esetben eltér az alatta levő, legtöbbször mészmentes agyagrétegektől. A pollenanalitikai vizsgálatok során ebben a rétegben legtöbbször nem sikerült pollent kimutatni, vagy csak fenyőpollen volt található. Az eljegesedés idején az alacsony szintre lehúzódó jéghatár és a még mélyebben elhelyezkedő növényzethatár között a Kárpátok területén is igen jelentős felületen maradtak fedetlenül a kőzetek. Ez az eljegesedés ideje alatt nagy mennyiségű hordalék felhalmozódásához vezetett az említett övezetben. A würm I. és würm II. közötti enyhébb éghajlatú interstadiálisban a jégtakaró visszahúzódása következtében rövid idő alatt nagymennyiségű víztömegek szabadultak fel, amelyek a horda-