Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

92 Kovács György lékfelhalmozódási övezeten keresztül találtak utat a medence belseje felé. Az itt talált nagy mennyiségű hordalékot magukkal ragadták és nagy szélességben egyenletesen elterítették a medencében, a peremeken a durvább szemcséket, tőlük távolodva fokozatosan finomabb anyagot. Az agyagok fölé közvetlenül települt finomhomok réteg tehát a Würm I. — II. interstadiálisra lenne jellemző. Ennek a folyamatnak a megismétlődését a Würm II. eljegesedés idején, illetve a Würm II. — II I. interstadiálisban jelezné a homokos rétegsoron belül talált és az előzőekben alsó hullóporos szintnek jelölt réteg, ill. a föléje települt finomhomok. A felső hullóporos réteg, amely a talajfizikai vizsgálatok szerint típusos lösznek minősíthető, a würm 111. eljegesedésre jellemző üledék, végül az e fölé települt finomhomok a glaciális megszűntét jellemző nagyarányú olvadás üledéke. A homokos rétegsor jellemző szemcseátmérőinek váltakozása és a würm-glaciális eljegesedései, illetve enyhébb éghajlatú időszakai között feltételezett kapcsolat mellett szól a tala.jfizikai magyarázaton kívül a pollenanalitikai vizsgálatoknak az az eredménye is, hogy a lombos fák pollenjeit a homokos rétegsoron belül csaknem kizárólag a finomhomokos rétegekben találjuk, míg a leghidegebb időszakot jelző Pinus cembra-pollen a felső hullóporos szinthez kötött. A homokos rétegsor fölött található agyagos üledék alsó, általában világos színű, meszes és többnyire kevéssé kötött rétegei lombos fák pollenjeit is tartalmazzák, bár a legtöbb bennük a fenyőpollen. Az ezt lefedő, minden kétséget kizáróan mocsári eredetű agyagrétegek majdnem kivétel nélkül pollen nélküliek. A melegkedvelő lombos fák pollenjeinek megjelenése az agyagos rétegsor alsó szintjén a glaciális időszak elmúltát jelzi. Ettől a szinttől számíthatjuk tehát a postglaciális időszak üledékeit, míg az agyagos rétegsor felett jelentkező homokok — mint már a pollenanalitikai vizsgálatok ismertetése során említettük — minden kétséget kizáróan holocén koriak. Az elmondottakból látható, hogy területünkön a rétegsor kialakulása mind szerkezeli mozgásokkal, mind éghajlati változásokkal magyarázható. Annak eldöntése, hogy melyik szemlélet a helyesebb, a további tudományos geológiai kutatás feladata lesz. Mi a rétegsor földtörténeti kialakulásának kutatása alapján műszaki szempontból csupán azt rögzítjük le, hogy mindkét valószerű kialakulási mód egyértelműen támasztja alá azt a számunkra lényeges feltevést, hogy a homokos, illetve agyagos rétegsorok elterjedése a területünk alatt általános, nagyobb távolságokban nyomon követhető, és nem helyi jellegű okokra vezethető vissza. A homokos rétegsoron belül található agyagos mederfeltöltés csak kis kiterjedésű, és a rétegsor felépítésében alárendelt jelentőségű. d) A rétegsor műszaki jellemzése Mindkét ok, amely a rétegsor létrehozásában szerepet játszott, egyformán nagy kiterjedésű homokos rétegsort kellett, hogy kialakítson a 61. és 46. m A. f. szintek között, ezért az előző fejezetben elmondottak döntőek a földtani szelvény műszaki értékelése szempontjából. Megállapíthatjuk ugyanis, hogy a homokrétegnek a hiánya csak helyi jelentőségű, minden valószínűség szerint folyami erózió által létrehozott mélyedést feltöltő agyagos üledék közbetelepülésére vezethető vissza. Ezek szerint a műtárgy helyének megállapításánál a geológiai adottságokat figyelembe véve csak arra kell tekintettel lennünk, hogy ezt a körülhatárolt, szűk területen kínálkozó adottságot minél kedvezőbben használjuk ki. Igaz ugyan, hogy ott, ahol a folyómeder agyagos feltöltődését nem találhatjuk meg, ott sem egységes, 15 m vastag homokréteggel kell számolnunk, mert minden fúrásban megtalálhatjuk a fizikai tulajdonságai alapján típusos lösznek minősülő 2—3 m vastag felső hullóporos réteget. Ez a réteg feltehetően ebben a mélységben