Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

90 Kovács György amelyben még az erre a finomszemcséjű rétegre rakódott homokréteget is megtaláljuk kis vastagságban, és csak efölött következik a medret kitöltő agyagréteg. A medret mélyítő eróziónak, majd az ezt követő feltöltődésnek az időszakát a homokba közbetelepült felső iszapos réteg helyzetéből határozhatjuk meg. Ez a réteg ugyanis területünkön minden fúrásban megtalálható, csupán az összetétele változik kismértékben aszerint, hogy fekvője homok vagy agyag. Feltevésünk szerint ez a réteg hulló porból alakult ki. Ott, ahol a homokra — feltehetően a hullás időpontjában száraz rétegre — hullott a por, megtartotta típusos, löszre jellemző összetételét. Ahol azonban az agyagrétegek által jelzett mocsaras területre esett, az állóvíz agyagos üledékével keveredve, finomhomokos és iszapos agyagrétegként jelentkezik. Homokosabb volta és nagyobb mésztartalma alapján azonban itt is jól szétválasztható a tulajdonképpeni mocsári eredetű agyagrétegektől. Figyelembe véve a felső hullóporos réteg helyzetét, továbbá azt, hogy az alsó, finomabb szemcséjű réteget, illetve néhol még a fölötte elhelyezkedő homokos rétegsor megmaradt roncsait is, megtaláltuk az agyagos réteg alatt, az agyaggal feltöltött meder kialakulását a következőképpen rögzíthetjük. A felső hullóporos réteg leülepedése előtti időkben területünkön keresztül egy folyómeder vágódolt be a homokréteg felszínébe. Ez a meder a terület északi részén a 304—307-es fúrások között széles és aránylag lapos volt. Nem vágta át teljes egészében a homokos rétegsort, amelybe belevágódott. Lefolyást a 30. sz. fúrás környezetében kimutatható szűk, és ennek megfelelően mélyebb kapun keresztül talált. Itt, és a délebbre elhelyezkedő fúrásokban (a 48. és 52. sz. fúrás között) kimutatható a homok alatti agyagig ható erózió. Ettől a vonaltól keletre és nyugatra az agyag- és homokrétegeknek a folyó medrét jelző határa emelkedik, pontosan kirajzolva a folyó keresztmetszetét. Az említett mederág lefűződése és agyagos üledékkel történő feltöltődése a porhullás időszakát jelző löszlerakódás előtt megkezdődött, míg a terület teljes elegyengetését gyakorlatilag ez a löszréteg valósította meg. Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy az előbb részletesen vizsgált szinten a homokos rétegsor az általánosan uralkodó, a területen mindenütt feltárható tarka homokos agyagtól kezdődően szakaszos ismétlődést figyelhetünk meg. Az alsó agyagos rétegsor vastagsága még ismeretlen, mert fúrásaink nem érték el a fekvőjét. Ezt átlag 15 m vastag homokos réteg követi, amelyre ugyancsak átlagosan 15 m vastagságban agyagos rétegsor települt, s ezt a térszín alatt mintegy 10 m mélységben újra homok váltja fel. Ennek a homokrétegnek a vastagsága igen változó, aszerint, hogy miként alakították ki felszínét a lerakódás után működő eróziós erők. A homokrétegre egészen fiatal öntésagyagok és iszapok települnek, amelyek újra kiegyenlítik a felszín erózió okozta egyenetlenségeit. Mind az alsó, mind a felső homokrétegben találunk lefűződött mederrészeket, amelyek mindig finomabb, agyagos üledékkel töltődtek fel. Mindkét típusú rétegsoron belül nagyobb vízszintes kiterjedésű, eltérő jellegű közbetelepüléseket tártunk fel. A felső agyagos rétegsor iszapos és homokos közbetelepüléseit már részletesen ismertettük. Az alsó tarka agyagrétegen belül a talajmechanikai vizsgálat ugyancsak kimutatott közbetelepült homok-ereket. Az alsó homokrétegben ilyen eltérő jellegű közbetelepülésként jelentkezik az összes fúrásban megtalálható felső finomszemcséjű rétegsor és az alsó iszaposabb réteg, amely a fúrásokból csak ott hiányzik, ahol a mocsári eredetű agyagréteg által jelzett folyómeder szintjét harántolta. A felső, finomszemcséjű réteg hullóporos eredete igazolható. Ezt bizonyítja a szemcseösszetételben uralkodó 0,02—0,05 mm