Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - V. Dévény István: Becker Ádám, 1874-1956

BECKER AI)AM 1874-1956. 92 : 626/627 F. évi január 1-én meghalt a magyar vízügyi szolgálat egyik régi kiváló mérnöke, a „második generáció" kimagasló egyénisége, Becker Ádám. Több mint fél évszázados szakadatlan és eredményes munkássága a vízügyi szolgálatnak úgyszólván minden ágazatára kiterjedt. Mint fiatal mérnök csaknem 2 évtizeden keresztül kultúrmérnöki hivataloknál működött, és a Kassától Komáromig terjedő területen főként alagcsövezéseket, lecsapolásokat, öntözéseket, vízfolyás-karbantartásokat és egyéb kultúrmérnöki munkálatokat tervezett, épített és tartott fenn kiváló eredménnyel. Alagcsövezéssel kapcsolatos munkálkodása különösen figyelemreméltó. Több mint 8 ezer kataszteri holdon hajtották végre tervei alapján az alagcsövezési munkálatokat, és az elért eredmények bizonyították elgondolásainak helyességét. A Léva környéki, mintegy 6000 holdas alagcsövezésekkel kapcsolatos megfigyeléseit és gyakorlati tapasztalatait 1912-ben a Magyar Mérnök és Építész Egyletben tartott előadásában, majd a Vízügyi Közlemények 1913. évi 5. füzetében ismertette. Beckernek e tanulmányában kifejtett és az alagcsövezéssel kapcsolatos műszaki és gazdasági észrevételei jórészt még ma is korszerűek. 1913-tól kezdve állami szolgálatának végéig folyammérnöki tevékenységet folytatott. Még 1913-ban megszervezte a Vágszabályozási Kirendeltséget. A nagyesésű Vág folyó középső szakaszának szabályozása rengeteg új problémát jelentett. Becker Ádám kedvvel és alapos felkészültséggel látott hozzá feladatának megoldásához. Nagymértékben segítségére voltak ebben azok a tapasztalatok, amelyeket — mint kultúrmérnök — a Garam folyó torkolati szakaszának szabályozásánál szerzett. A nagy esésnek fenékgátakkal való csökkentésével és a folyó partromboló erejének ily módon való mérséklésével az ilyen kavicsos medrű folyókon nagyobb eredményeket lehet elérni, mint ha kizárólag csak a veszélyek ellen védekeznénk. Vezérgondolata volt, hogy a folyóval együttműködve lehet csak maradandó eredményt elérni. Ez esetben gyengébb műveink is megmaradnak, míg ellenkező esetben a legerősebb művek is előbb vagy utóbb a hullámsírba merülnek.