Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - III. Babos Zoltán: Talajbeton alkalmazása a vízi építkezésekben

Talajbeton a vízi építéseikben 77 Megemlíthető, hogy Kézdi Árpád szerint útépítésekkel kapcsolatban azoknál a talajoknál van valószínűsége a cementtel való eredményes szilárdításnak, amelyeknek folyási határa F = 50%-nál, plasztikus indexe pedig P

t = 25%-nál kisebb, továbbá agyagtartalmuk (D = 0,005 mm-nél kisebb szemnagyság) nem haladja meg a 35%-ot. Hegyvidékeinken, ahol minden munkahely közelében, vagy kedvező szállítási adottságok mellett megfelelő követ lehet találni, a talajbeton alkalmazásának nyilván csak szűkebb tere lehet. A Nagyalföldön, valamint dombvidékeinken viszont általában mindenütt adottak a talajbeton alkalmazási lehetőségei, valamint az e célra szükséges kellő mennyiségű és minőségű talaj féleségek is. A Kreybig-féle összefoglaló talajtani térkép alapján a helybeli építőanyagként számításba vehető talajnemek, előfordulási gyakoriságuk szerint országos viszonylatban a következőképp sorolhatók : lösz és löszös képződmények, homokfélék, agyagos homok és agyag. Gazdaságos felhasználásuknak természetesen feltétele az, hogy alkalmasnak talált rétegeik a felszínen, vagy hozzá egészen közel feküdjenek. Leggyakoribb a lösz és a löszös talaj féleségek előfordulása. Ezért, a fent ismertetett lösszel végzett hazai kísérletek országos jelentőségűek. Ezeknek a talajoknak súly szerint általában 60-80%-a kvarc, 10—20%-a földpát és 10-20%-a mész. Szerkezetileg erősen egyneműek, szemeloszlási görbéjük meredek és általában hiányoznak belőlük a durvább szemcséjű elemek. Az utóbbi megállapítás különösen az alföldi löszökre jellemző. A gyengébben-erősebben homokos, vagy agyagos löszös-talajféleségek (homoklösz, löszös homok, soványagyagos löszagyag stb.) szemcseeloszlási görbéje már laposabb. A szemösszetételi hiányosságok kiküszöbölése érdekében homokkal keverhetők. A hazánkban elterjedtség tekintetében soron következő homokféleségek {futóhomok stb.) inkább a finomabb szemű fajtákhoz tartoznak. A lösszel ellentétben ennél a talajnemnél a 0,02 mm-nél nagyobb szemcsék vannak túlsúlyban, anyaga főleg kvarc. Mivel a finomabb szemű szerkezeti elemek csak hiányosan találhatók benne, elvileg a lösznél kevésbé alkalmas talajbeton céljára, viszont azzal kitűnően feljavítható. Ártéri üledékeink rendkívül változatos összetételűek. Az agyagos homoktól a legtömörebb agyagig mindenféle talajféleség képviselve van, ezért alkalmasságukat esetenként kísérletekkel kell megállapítani. Különösen óvatosan kell eljárni az erősen agyagos képződményekkel. Ritkább a durva homok és homokos kavics talajok előfordulása, mert aránylag kevés helyen találhatók a felszínen vagy annak közelében fejthető rétegekben. A homokos kavicsok legnagyobb szemnagysága 25—30 mm, szemeloszlásuk általában talajbeton céljára megfelelő szokott lenni. A munkahelyeken általában többféle olyan talajnem is található, amely talajbeton céljára alkalmas. A legmegfelelőbb kiválasztásánál arra kell törekedni, hogy a talajban a homok, kavics és az agyag a lehető legkedvezőbb arányban legyen jelen. Ha e tekintetben még a legalkalmasabbnak minősített helyi talaj sem kielégítő, a szerkezet fontosságától függően a szemösszetétel homok, lösz vagy agyag hozzákeverésével javítható. Elméletileg az egyenletes és minden fokozatot tartalmazó szemösszetétel a kívánatos, ez a feltétel azonban a gyakorlatban kifogástalanul csak nagyobb építkezéseknél teljesíthető. Ezeknél — éppen a beépítendő nagy mennyiségekre tekintettel — gazdaságos a talajféleségek, a célnak megfelelő cementmennyiség és víz keverési arányának laboratóriumi megállapítása,