Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - II. Rácz Iván: Átmetszéses mederszabályozások a Rábán

42 Rácz Iván: A víz elsodró ereje ellen úgy kellett megvédenünk a hengereket, hogy a süllyesztés előtt eleinte csak egy szál 42 számú lágyvashuzalt, később, az elsodró erő növekedtével, 3—4 szálból összesodort kötelet kötöttünk a henger végére, s a huzalokat felfelé a partra kihorgonyoztuk. A felduzzasztott víz január 3-án érte el a vezérárkot, de a teljes vízmennyiség, leszámítva az elzárás csurgásait, csak 7-étől követte új útját. A vezérárokban a legerőteljesebb vízmozgás és egyben mederbővülés az átmetszés alsó végén keletkezett (5. fénykép), tehát a vezérárok keresztmetszete alulról felfelé haladva bővült ki. A fejlődés jól látható a 3. ábrán, amelyen feltüntettük a közvetlenül az elzárás utáni, január 7-i, kezdeti keresztszelvényt és vízállást. Ezt a helyzetet tekinthetjük a hordalékmozgás alsó határértékét meghatározó állapotnak. A vezérárok kb. 4 nap alatt vette fel azt a keresztszelvényméretet, amely elegendő lett az akkori, kb. 12 m

3/s, vízmennyiség levezetésére. .Ekkor az átmetszés közepe táján a keresztszelvény 17,2 m

2 nedvesített területéből és a Ragyogó-hídi vízmérce —74 cm vízállásából számítva kb. 0,7 m/s lehetett a középsebesség. A meder gyors kifejlődését hátráltatta az, hogy az átmetszésnek mind a feiső, mind az alsó vége a kavics-zátony peremére esett. A zátonyok peremére pedig, a leggyakoribb vízállások szintjében, erős, mélyre hatoló gyökérzetű növényzet szokott telepedni. Emiatt a vizet az átmetszés bejárati szintjénél lényegesen magasabbra kellett duzzasztani, hogy a magas és ellenálló küszöbön átbukva juthasson a vezérárokba. Az alsó végen, ugyancsak a gyökérzetküszöb miatt, csak később tudott szélességben fejlődni a meder. A március 12-én végrehajtott keresztszelvény-felvétel időpontjáig levonult különböző nagyságú, max. +78 cm-rel tetőző árhullámok úgy kibővítették a vezérárkot, hogy körülbelül megfelelt a régi meder méreteinek. Az egymás után következő kisebb és közepes árhullámok mind megtették kötelességüket, és megfelelően bővítették az átmetszést, amelynek 1953 novemberi állapotát az 1. ábrán láthatjuk. Az 1954 tavaszi, Ragyogó-hídnál -(-243 cm-rel tetőzött, jeges árvíz és a +236 cm-rel tetőzött májusi árvíz véglegesen kialakította a szabályozási vonalnak megfelelő medervonalat. 3. A rábakecskédi híd feletti átmetszés építése Az előbb tárgyalt átmetszéses mederszabályozási művekkel nagyjából egyidőben épült az ún. rábakecskédi híd feletti mederátmetszés is, a kiegészítő szabályozási művekkel együtt. A mederszabályozást itt a közúti híd és a jobboldali árvédelmi töltés veszélyeztetettsége tette szükségessé. A négynyílású, betonpilléreken nyugvó, gerinclemezes közúti híd a celldömölk-beledi állami útban épült. A híd feletti mederkanyarulat lefelé haladtában (5. ábra) 1951 tavaszán elérte a jobboldali árvédelmi töltés lábát, alsó vége pedig 50 m-re megközelítette a hídra vezető úttestet. A mederelfajulás veszélyeztette a balparti hídfőnek a híddal együtt épült, majd később kiegészített kőburkolatos partvédezetét, és a balszélső mederpillér állékonyságát is. A sodorvonal ugyanis csaknem derékszög alatt támadta a partvédezetet, és a 7 + 00 szelvény körül, a baloldali zátony nyúlványa alatt, a legkisebb vízállások idején is 5 —

й m-es mélységek fejlődtek ki, amelyek a Rábán már jelentőseknek számítanak. Természetesen ilyen körülmények között mind a vízlefolyási, mind a jéglevonulási viszonyok kedvezőtlenek voltak. A mindegyre rosszabbodó állapotnak a megszüntetésére a Győri Vízgazdálkodási Körzet