Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - II. Rácz Iván: Átmetszéses mederszabályozások a Rábán

Átmetszések a Rábán 43 elkészítette 1950-ben a híd feletti és alatti, mintegy 5 km hosszú, mederszakasz szabályozási tervét. Ennek keretében átmetszéssel kellett rendezni a híd feletti jobboldali kanyarulatot. A megszűntetésre szánt mederrész felső végének közelében mederelzáró keresztgát, és az átmetszés fölött vezetőmű épült a hozzátartozó keresztgátakkal (6. ábra). Az építési munkák 1951. május 26-án indultak meg az átmetszés vezérárkának kiemelésével. Ebben az esetben a vezérárkot nem a tervezett domború parthoz közelebb emeltük ki, hanem a homorú part mellett, oly módon, hogy a vezérárokba építettük bele az átmetszés homorú oldalának a partvédezetét is. Ezzel az eljárással megtakarítottuk a süllyesztett partvédezet földkiemelésének munkáját. Arra számítottunk ugyanis, hogy ha a homorú part felé kellően szilárd partvédezet akadályozza a part eltolódását, a zátony laza szerkezetű kavicsában a beáramló víztömegek hatására a domború part irányban fog szélesedni a meder. Mint később látni fogjuk, ez a számítás be, is vált. A vezérárok szélességét a tervezett 50 m széles meder szélességének közelítően 1/3-ára: 15 m-re vettük. A vezérárkot először a teljes tervezett mélységig, a helyi vízmérce 0-pontja feletti 50 cm-es vízállásnak megfelelő szintig szándékoztunk kiemelni. A legalsó, 60 m hosszú, szakaszon valóban le is mentünk erre a mélységre. A többi részén azonban a munkaerővel és a költségekkel való takarékoskodás érdekében 50 cm-rel magasabb fenékkel ástuk ki a vezérárkot, amelyet így a tervezett 6052 m

3 helyett 4418 m

3 földmunkával készítettünk el. A megtakarításhoz az is hozzájárult, hogy további 50 m-es szakasz kiemelése után 12 m-re szűkítettük a vezérárok szélességét. A Ragyogó-híd feletti átmetszés mintájára itt is kiemeltünk a vezérárok tengelyében egy 2 m fenékszélességű, 0,5 m mély segedvezérárkot, hogy a víz beáramlása után ezen a sávon azonnal előálljon a hordalék mozgatásához szükséges sebesség. A vezérárok jobboldalát a végleges partvédezettel láttuk el, melynek lábazata süllyesztett depóniaszerűen, ím-enkint 4 m

3 műkőből készült a +200 cm vízállás magasságában levő padkával. A vezérárok kiemelésének és a partvédezet építésének munkája december 3-án ért véget. Mivel a segédvezérárok feneke az építési vízszint magasságában volt, a folyó vizét mesterségesen kellett a vezérárokba terelni. Ezúttal is a keresztgát soron kívüli megépítésével és így a mederelzárás okozta duzzasztás segítségével értük el célunkat. A régi és új meder hossza közötti különbség nem biztosított volna lényegesen nagyobb vízszínesést az új mederben, így nem volt remélhető, hogy a folyó magától elhagyja a régi medrét. Az elzáró kereszlgátat kísérletképpen műkőből szándékoztunk megépíteni. Szelvénye trapéz, felső oldala 1 : 1, alsó oldala pedig 1:1,5 hajlású. A korona szélessége 1,50 m és 1 : 50 lejtővel emelkedik a vezetőműbe való bekötéstől az anyapart felé. Az építést munkahídról hajtottuk végre, amelynek cölöpjármait az építés befejezése után benne hagytuk a gáttestben. A műkő beépítést december 3-án széles, egyenletes vastagságú fenékszórással kezdtük meg, és lefelé kb. 2 m széles utófeneket is adtunk a keresztgátnak. Majd fokozatosan úgy szállítottuk talicskával a műkövet és szórtuk a mederbe, hogy a gát teste közelítően vízszintes koronával növekedett. Ez a módszer be is vált egészen addig, amíg a duzzasztás 60—70 cm-re nem növekedett meg. Ekkor a nagy vízsebesség elragadta a beszórt műkövet. Ezután két oldalról, a kisebb sebességű mederrészeken építettük be a műkövet, de a duzzasztás mértékét így sem sikerült lényegesen növelni. Ekkor a középen még meglevő nyílásba, a munkahíd fölé, a