Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Folyami erőmüvek hatása a hajózásra 461 Számpélda Befejezésül egy elméleti példával mutassunk rá a tárgyalt kérdés" jelentőségére. ad I. Legyen az J = 0,0002 esésű csatornázott folyószakaszon a vízlépcsők távolsága 90 km. A h

0 = 3,00 m átlagos mélységű kisvizet 9,00 m-rel duzzasztjuk fel, ami azt jelenti, hogy a duzzasztás határa éppen a következő vízlépcsőig ér : L = = 18 m/2 • 10 4 = 9 • 104 m = 90 km. A sodorbeli, átlagos sebesség duzzasztás előtt : v

0 = 1,0 m/sec = 3,6 km/óra. A vontatmány holtvízi sebessége 8,0 km/óra, tehát ß = 0,45. Mivel _ 3,00 a~ 3,00 + 9,00/3 _

U'

0

U' a 3. ábra szerint A = 0,21. Ha a felfelé és lefelé út teljes zsilipelési időveszteségét 80 percnek, azaz 1,33 órának vesszük, az eredő időnyereség 2 • 90 km Al

r = ——j— 0,21 — 1,33 óra = 4,73 — 1,33 = 3,40 óra. 8 km/ora Duzzasztás nélkül az oda-vissza utazás ideje 2-90 _J_ = 8 1 — 0,45

2 ' ' tehát a viszonylagos időnyereség : 10

0 Й = 12

%Az üzemanyag-megtakarítás közelítő értéke viszont, az ellenállás-csökkenés figyelembevétele nélkül 100 = 16,8%. Ez az érték a zsilipelési időre eső fogyasztás miatt valamivel nagyobb a tényleges üzemanyagmegtakarításnál, de az eltérést három körülmény ellensúlyozza : 1. A melységek megnövekedése, s az ebből származó ellenállás-csökkenés. Ennek a hatása azonban eltörpül már a nagyobb mélységű vízben, és legfeljebb tizedszázalékokban mutatható ki. Lényegesebb azonban az, hogy — a számításban tett feltételezéstől eltérően — a folyó medre rendszerint erősen változó mélységű, s ezért a duzzasztás következtében a gázlós szakaszok mélysége növekszik meg viszonylag a legjobban. Ez a változás pedig helyenként jelentékeny ellenállás-csökkenést eredményez. 2. A vízmélység növekedésével növekszik a hajóút szélessége, amiért a felfele haladó hajók eltávolodhatnak a sodorvonaltól — legalábbis egyes szakaszokon —, tehát v

0 helyébe a sodorsebességnél valamivel kisebb érték írható.