Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

V. öntözés és folyócsatornázás 28!) A liidrológtis néhány módszertani tapasztalata az országos vízgazdálkodási keretterv kidolgozásánál című eíőadúsa hangzott et.

1

0 A csehszlovák vízgazdálkodási keretterv gerince a vízkészletek térbeli és időbeli számbavétele. A vízrajzilag kellően nem tanulmányozott vízfolyásokon az adatok hiányát különféle módszerekkel pótolták. Első a hidrológiai analógia alapján való számítás. Az egyenlő természeti-földrajzi viszonyokat и különféle tényezőkre szerkesztett térképek izometrikus vonalai jelölik ki. A vízrajzi adatok gazdasági egyenértékűségének biztosítása végett azonos előfordulási valószínűségű adatok meghatározására törekedtek a matematikai statisztika módszereivel. Statisztikai paraméterekkel jellemezték egyrészt a folyók vízhozamának ingadozásait, másrészt az évszakok szerinti alakulását, számították az 1 és 99% tartóssági! vízhozamok viszonyát, a vízben leggazdagabb hónap 10% gyakorisággal meghaladott havi közepes vízhozamának a sokévi átlaghoz való viszonyát, a 365, 364 és 355 napos kisvízhozamot és még egyéb jellegzetes mérőszámokat. Az értékek legtöbbjét hossz-szelvényekben vagy térképen ábrázolták. A vízrajzi alapadatok ilyen részletes feldolgozása igen nagy áldozatot kívánt, de a vízgazdálkodási tervezés és gyakorlat szempontiából döntő jelentőségű. A harmadik előadást KOVÁCS GYÖRGY, a műszaki tudományok kandidátusa tartotta (Vízügyi Tervező Iroda) Folyóesatornázásaink vízrajzi kérdései címen.

1" Az előadó rámutatott, hogy a folyócsatornázásokkal kapcsolatos vízrajzi kér- • dések felölelik a csatornázás hatását a folyó víz- és jé g j á r ás á r a, horda lékszállít ás ára és a környezet talajvizére. Közülük a felszíni vizek megfigyelése jelenti a legsokrétűbb feladatot. Először természetes állapotban kell megismernünk v í zfolyásaink törvényszerűségeit, majd ezután rátérhet ii n к a duzzasztások okozta változások vizsgálatára. Folyóink legtöbbje, elsősorban a Tisza, igen kis esésű, amiért az apadás, itt. áradás okozta esésváltozások százcdékosan igen nagyok. Ezek a v í z h о z a m о к n а p о n к i n t i meghatározását ma is megnehezítik, de különösen jelentősek lesznek a duzzasztott folyószakaszokon. Ezért megoldásra vár az esés naponkénti meghatározása. Kísérletet tettünk arra, hogy az á r h и 11 á m-l e v о n и I á s jellemzőit az eddig nagyobbrészt hidrológiai alapon álló megfontolások helyett hidraulikai alapon határozzuk meg. Természetes vízfolyásaink torkolati szakaszán gyakori a befogadó vízfolyás viszszaduzzasztása. Az ilyenkor észlelhető összefüggések jó tájékoztatást nyújtanak a csatornázás után várható vízszínalakulásról. A megfigyelt adatokat megfelelő módon csoportosítva, duzzasztási görbék számításához használhatjuk fel. A vízrajzi kutatómunka kiterjedt emellett a duzzasztási görbék számítási módszereinek összehasonlítására is. Л rendelkezésünkre álló hidraulikai adatokhoz legjobban a 1' a v l о v s z к y-féle eljárás, itt. annak kismértékben módosított alakja alkalmazkodik. Ahol a számítások elvégzéséhez szükséges hidrológiai adatok nem állottak minden részletükben rendelkezésünkre, elméleti alapon végrehajtott helyettesítéseket alkalmaztunk. Szükséges lenne azonban, hogy — elsősorban nagyobb folyóinkon — a vízrajzi észleléseket ilyen értelemben kibővítsük. A javasolt megfigyelések támaszpontot adnának — többek közt — a duzzasztóművek és vízerőlelepek üzemével kapcsolatos előrejelzés megoldására. Ezzel kapcsolatban vizsgálnunk kell az árhullámoknak duzzasztott térben történő levonulását, és a tározóterek vízháztartási egyensúlyát. Л kérdések egy része a duzzasztóművek üzembe helyezése előtt is vizsgálható lenne a mellékfolyók visszaduzzasztott torkolati szakaszán. Ehhez további észlelések megszervezése, a jelenlegi észlelőhálózat sűrítése, és az eddig nem észlelt hidrológiai jellemzők megfigyelése lenne szükséges. 1

0 Teljes szövegét lásd a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei XIX. kötetének 4. füzetében (Budapest. 1956).