Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - VII. Kisebb közlemények
2 74 A vízrajzi szolgálat jubileumi kongresszusa Az előadások után megindult vita során a következő hozzászólások hangzottak el : MOLNÁR ENDRE (Vízügyi Tervező Iroda): A múlt század ármentesitési és lecsapolási munkálatai során az ország 1/4 része, kereken 4 millió kat. hold terület szabadult meg a káros vizektől. Ezek a nagy munkálatok hívták életre a vízrajzi kutatást. A kellő megértés és támogatás hiánya ellenére a magyar vízimérnökök lelkes munkával tanulmányozták a feladataik ellátásához szükséges vízrajzi adatokat. A két világháború közötti években Sajó Elemér elkészítette a magyar vízgazdálkodás távlati programját és rámutatott az előtanulmányok kellő időben való elvégzésének szükségességére. Belőlük mégis kevés valósult meg. A felszabadulás után hatalmas lendületet vettek a vízi beruházások, és a szocialista tervezés a vízrajzi kutatás elé is nagy feladatokat tűzött. A tiszalöki duzzasztó és a vele kapcsolatos öntözőrendszer megépítése számos új problémát vetett fel, mint az öntözés okozta talajvízszint emelkedések és a megnövekedett belvízmennyiségek. Ezeknek a gyors tisztázása fontos feladat. Az 1954. évi katasztrofális dunai árvíz után a mértékadó árvízszín meghatározásán kívül az előrejelzés tökéletesítése is előtérbe lépett. Az előrejelzésnek a hullámterek mezőgazdasági termelését, és a nyárigátak védelmét is ki kell szolgálnia. Az ipari termelés és az öntözéses gazdálkodás fejlődése a vízkészlet mármegkezdett feltárásának további fejlesztését kívánja meg, a vízrajzi kutatásra tehát igen nagy feladatok megoldása vár. OROSZLÁNY ISTVÁN (Öntözési és Talaj javítási Kutató Intézet) : Az elméleti és a gazdaságosan hasznosítható öntözővízkészlet meghatározásának ismertetett módszerére és ilyen értelmű értékelésére a világirodalomban nem található példa. Ezért a módszer kidolgozása önmagában is elévülhetetlen érdeme a Vízgazdálkodási Keretterv elkészítőinek. A módszer egyes részleteit azonban még tovább kel! finomítani. Az öntözővíz-szükséglet meghatározásának alapja a mezőgazdaság fejlesztési terve, melynek tájanként kell előírnia az egyes növények terméseredményének emelésére szolgáló módszereket, beleértve magát az öntözést is. A fejlesztési tervnek ezen belül meg kell határoznia az öntözendő növénycsoportokat és az öntözéses termesztés irányát. Ezeknek az adatoknak a birtokában már viszonylag könynyen, nagyságrendileg helyes értékekkel állapítható meg az öntözésre berendezendő területeken termesztendő növénycsoportok öntözővíz-igénye. Az öntözővíz szükséglet kiszámításánál fontos szerepe van a szivárgási veszteségek ismeretének is. Hazai adatok hiányában a vízveszteségek nagyságát általában az irodalomból vett képletek segítségével határozták meg, ami az öntözővíz szükséglet megállapításában gyakran nagyságrendi eltérésekre vezetett. Ezek az eltérések erősen befolyásolhatják a gazdaságosan hasznosítható öntözővíz-készletre vonatkozó megállapítások megbízhatóságát. Különösképpen nagymértékűek az eltérések az időszakosan víz alá kerülő csatornákban. A szivárgási veszteségek elleni védekezés elhanyagolása nemcsak a vízkészletek rossz hasznosításának révén okoz kárt, hanem a csatornák széles környezetében a talaj és növénytermesztés szempontjából káros talaj vízszín-emelkedéshez vezethet. Ez megbontja az érintett területek eddigi vízháztartási egyensúlyát, csökkenti a talajrétegek őszi-téli vízbefogadóképességét, ezzel növeli a belvízveszélyt, illetőleg a levezetendő belvizek mennyiségét, sőt helyenkint elmocsarasodást és másodlagos elszikesedést okozhat. Az öntözés tervezése során az öntözőmódszert úgy kell megválasztani, hogy a kiszolgáltatott öntözővíz mennyiség csak a növények öntözővíz-igényének kielégítésére szolgáljon és semmi se szivárogjon belőle mélyre. Ebből természetesen le kell vonni azt a következtetést is, hogy a talaj vízszín-emelkedés szempontjából legveszélyesebb árasztó öntözőmódszer és ezzel párhuzamosan rizstermő területeink kiterjesztésében igen gondos megfontolásokra és előzetes vizsgálatokra van szükség. Ugyanakkor nagymértékben kell figyelemmel lenni a rizses forgókban megállapítandó rizs vetésterület-arányára. Ennek az aránynak eldöntésénél a vízháztartási vizsgálatoknak is nagy szerepet kell kapniok, hogy a talajvízszín emelkedése és káros hatása megelőzhető legyen.
