Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

2 74 A vízrajzi szolgálat jubileumi kongresszusa Népgazdaságunk már a hároméves terv keretében az öntözéses gazdálkodás nagyarányú fejlesztését határozta el és valósította meg. Az első ötéves terv alatt megépült a tiszalöki duzzasztómű, s megkezdődött a hozzátartozó öntözőrendszerek kiépítése. Az első ötéves terv végéig 200 000 holdnál többre növekedett az öntözésre berendezett területünk. Ez a nagyarányú és gyors fejlődés sok új problémát vetett jel. így különösen meg kell állapítani az öntözővizeknek, különösen a növényekre káros sókat tartalmazó felszíni vizeknek és az öntözött talajnak kölcsönös egymásra hatását. Ebben a munkában a mezőgazdasági kutatás is segédkezet nyújt a vízrajzi kutatásnak. A termelés oldaláról különösen a szarvasi Öntözési és T a l a j j a v ít á s i Kutató Intézet foglalkozik ilyen kérdésekkel. A mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos vízgazdálkodási kérdések tökéletes megoldása csakis a két kutatóintézet ez idő szerint is meglevő együttműködésének még szorosabbá tételével valósítható meg. A vízügyi kutatásoknak a felhasználható vízmennyiség megállapításán kívül erőteljesen foglalkoznia kell felszíni vizeink minőségével. A természetes vízfolyások további szennyeződésének megakadályozásához — különösen a Tisza vízrendszerében — fontos mezőgazdasági érdekek fűződnek. A Tisza vízrendszerét tettük fő öntözési bázisunkká, meg kell tehát akadályozni minden olyan mérvű szennyeződést, amely az öntözés szempontjából káros lehet. Termőtalajaink védelme és a talajleromlás megakadályozása is sok vízügyi problémát vet fel. A talajerózió széltében tapasztalható, ami erőteljes beavatkozást igényel a további rombolás megakadályozására. Itt a mezőgazdasági irányú kutatásba a vízrajzi kutatóknak is be kell kapcsolódniok, hogy összefogva, a talajvédelem tudományos alapjainak részleteit is kidolgozzák, és ezekre támaszkodva termőterületeink nyílt sebeit orvosolni lehessen." * A kongresszus ünnepi megnyitó ülésén elhangzott előadások rámutattak, hogy hogyan kell hazai viszonyaink között a vízrajzi kutatást értékelnünk. Ennek a szemléletnek lényege, hogy a kitűzött feladatok — a tudományos kutatási munkák, a fejlődéshez nélkülözhetetlen széleskörű elméleti megalapozottságuk mellett — a legszorosabb kapcsolatban legyenek a mezőgazdaság, az ipar és általában a népgazdaság igényeivel. II. A HAJÓZÁS ÉS A FOLYÓSZABÁLYOZÁS VÍZRAJZI KÉRDÉSEI A kongresszus második ülésének napirendjére a hajózás és a folyószabályozás vízrajzi kérdéseinek megvitatását tűzte ki a rendezőség. A bevezető előadásokat Bogárdi János, a műszaki tudományok doktora és Tőry Kálmán tartották. A hozzászólásokra a két előadás után került sor. DR. BOGÁRDI JÁNOS (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet) előadásának szövege, A mederállandóságra és a hordalékmozgásra vonatkozó vizsgálatok címen, más helyen

2 teljes terjedelemben megjelent. Ezért az alábbiakban csak rövid kivonatát közöljük. Bogárdi a magyar hordalékmérések történetének, valamint a mederállandóság és a hordalékmozgás kapcsolatának rövid ismertetése után a mederállandósági tényezőre vonatkozó hazai vizsgálatokat részletezte. Bemutalta azokat az új összefüggéseket, amelyeket hét dunai mérőállomásra vonatkozó részletes mérési adatok alapján egyrészt a mederállandósági tényező, másrészt pedig a vízmélység, a fenékszintváltozás és a hor' A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok osztályának Közleményei, XIX. kötet, 4. füzet, Budapest, 1956.