Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

I. A megnyitó díszülés 267 A hidrológiai előrejelzés kérdését nézve, az előretartás idejét illetően különböző igények jelentkeznek. A folyami vízlépcsők duzzasztóműveinek kezeléséhez elegendő a két-három napos előrejelzés, amely megfelelően választolt vízmércék kapcsolata alapján, elméletileg liszlázotl és a gyakorlattal igazolt módszerrel megoldható. Az árvízvédelem — különösen a rendkívüli árvizek idején szükséges nagyobb arányú mozgósítás érdekében — ennél többet kíván. Az árvíz magasságát befolyásoló tényezők alapján — természetesen a felismerhetően döntőbbekre gondolok, mint az előkészítő esők, a vízgyűjtőn tárolt téli csapadék mennyisége, az olvadás folyamata — figyelmeztetést kívánunk legalább hét nappal az árvíz tetőzése előtt. A feladat megoldása még nem látható, de megközelítését várjuk a kutatástól. A hoszúidejü előrejelzéseket illetően a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet már kezdeményezte a talajvízállások előrejelzését, ami a mezőgazdaság és a mélyépítés területén egyaránt nagy érdeklődésre talált. Ezt a jól indult kezdeményezést folytatni kell, mert még belvízvédekezésünk számára is husznos eredményei lesznek. Az egykori Vízrajzi Osztály hét évtized alatt korszerű, nagy laboratóriummal felszerelt tudományos intézetté fejlődött, amely a reá váró nem kis feladatokat sikeresen meg fogja oldani." Az ipar és az energiagazdálkodás részéről SEBESTYÉN JÁNOS, az iparés energiaügyi miniszter első helyettese Mit vár az ipar és az ciicr<jia<jnz<IAlko<lás a vízrajzi kutatástól? címen foglalta össze a hidrológiai kutatással szemben támasztott követelményeket. ,,Az iparnak a vízrajzi kutatással szemben támasztott igényeit két főcsoportba osztjuk : 1. Adatokra, megfigyelési anyagra, kutatási eredményekre van szükségünk ú j ipartelepek helykijelölésénél, terv feladatuknak és műszaki terveiknek elkészítésénél, valamint m'.glevő ipartelepeink bővítésének megtervezésénél. 2. Ezen túlmexőzn azonban szükség van a vízrajzi kutatás eredményeire az ipa rte lepek folyamatos üzemeltetésénél is, részben az ipartelepek zökkenástől mentes víz •Hálásának, részben szennyvizeik helyes és folyamatos elvezetésének biztosítása céljából. A vízrajzi к itatás és az ipar ilyen szoros kapcsolata újabb keletű. A vízrajzi szolgálat ereimínyeit ugyanis iparunk a felszabadulás elölt alig hasznosította. A felszabadulás óta eltelt évtized alatt ez a helyzet gyökeresen megváltozott. A helyreállítási munkák után az első ötéves tervben olyan nagymértékben fejlesztettük iparunkat és ezen belül különösen a vízigényes iparágakat, hogy a telephely kiválasztásához, az előmunkálatokhoz és tervezésekhez fel kelteti használnunk a vízrajzi kutatás összes eddigi eredményeit. így pl. a két világháború közölt épült vidéki bányaerőműveink közül a nagyobbaknak is csak 10 — 20 000 kW között volt a teljesítőképessége (Dorog, Salgótarján, Pécsújhely, Várpalota), míg a bányára telepített új erőműveink (mátravidéki, inotai, borsodi' hőerőmű stb.) 120 — 20Ô 000 kW közötti teljesítőképességűek, tehát mintegy tízszer akkorák. Ennélfogva a számukra szükséges vízmennyiségről való gondoskodás is nagyságrendileg nagyobb feladatot jelent. Most, második 5 éves tervünk küszöbén, már elérkezett az az idő is, amikor az iparfejlesztés érdekében az eddigieknél is fokozottabbak az igényeink a vízrajzi szolgálattal szemben. Országunk egyes vidékeinek iparosítása annyira előrehaladt, hogy további ipartelepek létesítésének elsősorban vagy kizárólag a vízkérdés megoldása szab halárt. Semmiesetre sem szabad megengedni, hogy kellően meg nem alapozott vízkutatási adatok következtében egyes fontos létesítményeink — mint például az inotai ipartelepek — vízzel való ellátása ne legyen teljesen biztos, j