Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - IV. Szesztay Károly: Belvízmennyiségek meghatározása és előrejelzése csapadékból

Belvizek számítása csapadékból 223 Az összetartozó belvízhullámok és vízterhelési sorozatok adatai all. táblázat első hat rovatában találhatók. A 4. és 5. rovatban az eső- és bólé-adatokat különválasztva is megadtuk. Az 1706 mm összes vízterhelésnek kereken 5/6-a eső, 1/6-a hólé. A 12. és 13. rovatban elvégeztük a lefolyt belvíz eredet szerinti szétválasztását is. Vegyes eredetű belvízhullámoknál az észlelt teljes lefolyást (3. rovat) a vízterhelés összetétele szerint választottuk két részre. A 22 belvízhullám során lefolyt 467 mm belvíznek 21%-a (98 mm) származik hóolvadásből, 79%-a (370 mm) esőből. A vizsgált, összesen 36 hónapot felölelő időszakok közt egyaránt vannak téli és nyári hónapok és hóban gazdag, illetve hóban szegény időszakok (1940 és 1942, illetve 1941 és 1952). A táblázat adataiból nagyságrendi közelítésként megállapítható, hogy a peresi öblözetben, hosszabb időszak átlagát tekintve, a belvizek 3/4 része származik esőzésből és ljí részük hóolvadásből. Még a hóban gazdag telek esetében is esőzésből származott a belvizek nagyobb része. (A fentebbi arányszámok a hóolvadásnak a felszíni talajréteg telítésében megnyilvánuló előkészítő hatását természetesen nem fejezik ki.) A táblázat 7. és 8. rovatában a belvíz megjelenésekor észlelt talaj vízállást és a talaj víztartalmának mutatószámát találjuk. A 2. ábrán bemutatott 11. jelű belvízhullám kezdetekor a talajvízállás 670 cm, a talaj víztartalmának mutatószáma 27 mm. A 9. rovatban a talajfagy hatásának vizsgálata céljából a belvíz megjelenését megelőző negatív levegőhőmérsékletű időszak hőösszegét írtuk (a fagyos napok száma a hőmérséklet szerint súlyozva). A 10. rovatban a belvízhullám időtartamát találjuk. A belvízhullámra megállapított lefolyási hányad (11. rovat) a 3. és 6. rovatba írt adatok hányadosaként adódott. A lefolyási hányad a vizsgált esetekben 2—3% alsó határ és 71 % felső határ között változik; átlagértéke az összesen lefolyt 467 mm belvíz és 1706 mm vízterhelés hányadosaként 27%. A 9. és 11. rovat adatainak összehasonlításával jellemezhetjük a talaj fagy hálását a lefolyási viszonyokra. Megállapítható, hogy a talajfagynak fontos szerepe lehet a lefolyási viszonyok alakulásában. Óvakodni kell azonban minden gépies szabálytól, mert a talajfagy hatása — amint erre az újabb irodalomban is számos utalás található [9] — a talaj nedvességi állapota és szerkezete szerint területenként és esetről esetre változik. Érdekes példát mutat erre a 3a és 36 jelű belvízhullám. Az 1941. jan. 2 és l(i közötti 3a jelű belvízhullám erősen átfagyott talajon vonult le. A 20%-os lefolyási hányad az évszakhoz képest kicsi, a talajfagynak látszólag nincs hatása a lefolyási viszonyokra. Az első hullámot négy nap múlva követő 36 jelű belvízhullámnál a szokásos értékek közül erősen kiugró 71% lefolyási hányad adódott. A fagyott talaj a jan. 1. és 11-e közötti 17 mm vízterhelés 80%-át elnyelte, ezzel telítődött, és a 15-én kezdődő második vízterhelési hullám során beszivárgás már alig volt. A talajfagy hatása ebben az esetben, tehát közvetve, a második belvízhullámnál érvényesült, amikorra a szabadon maradt hézagok vízzel telítődtek. Ha a talaj száraz állapotban fagy meg, víznyelőképességét a fagyhatás alig csökkenti. Jellemző példaként szolgálhat ebben a tekintetben az 1947. évi felsőtiszai szilveszteri árvíz. Az öt napig tarló rendkívüli felhőszakadás fagyott talajra hullott. A lefolyási hányad az évszakhoz képest mégis szokatlanul kicsi (34%) volt, mert a fagyos időszakot csapadékban rendkívül szegény hetek előzték meg [15].