Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - III. Arany Sándor: Belvizek öntözésre való felhasználhatósága a tiszalöki öntözőrendszerben

204 Arany Sándor ben szilárd maradéka csökkent. A minőség változása — jelen esetben a víz minőségének a talajjal való érintkezés ntáni romlása — a szikesedési hányados és a szódaegyenértélc emelkedéséből határozottan kitűnik. A püspökladányi „Október 12" rizstábláin állás közben ugyancsak megváltozott a víz összetétele. A változás annál nagyobb mérvű, minél hosszabb ideig volt érintkezésben a víz a talajjal, vagyis minél több idő volt a talaj és a víz közötti oldási egyensúly beállásához. Látszik, hogy a táblára kerülő víz az első időben igen gyorsan hat. Hosszabb állás után az oldás üteme lassul, amit a szilárd maradék emelkedésének lassúbb üteme árul el. Nem kétséges, hogy igen nagy idő múlva, a talaj és a víz közötti végső oldási egyensúly beálltakor, az oldás a legkisebb értékre csökken. Ugyanekkor a víz az adott viszonyok között kioldható legnagyobb mennyiségű nátriumvegyületet veszi fel a talajból. A Makkodi csatorna öntözővizének összetételében különösen júliusban volt nagyobb eltérés. Az ekkor észlelt szilárd maradék és szódatartalom alapján a víz öntözésre való alkalmassága kérdéses. A kereken egy hónapos időszakok alatt a szódában kifejezett fenolftaleinlúgosság értéke alig változott. A víz határozottan hidrokarbonát-kloridos jellege az elárasztás és a táblán való állás után hidrokarbonát — klorid — karbonátos jellegűvé alakult. Vagyis a víz kloridokat és lúgos vegyületeket oldott ki és vett fel a vele érintkező talajból. Eközben a talaj bomlást, ún. hidrolízist szenved. Ez a szilárd maradéknak az idő előrehaladtával történő emelkedéséből és szódaegyenérték igen nagy értékéből kétségtelenül megállapítható. A talajjal való érintkezés közben mindkét víz főképpen nátriumvegyületeket old ki. Vizsgálataink szerint az öntözésre felhasznált víz magnéziás-szikes. Ez a minőségileg erősen kifolgásolható víz mégis képes nátriumvegyületeket felvenni a talajból, amit a nagymértékben megnövekedett szikesedési hányados kétségtelenül elárul. Tehát a „jó" öntözővízre vonatkozó előbbi megállapítás ebben az esetben is helyesnek bizonyult. A kérdést kétségtelenül tovább kell tanulmányozni. Nem vitás, hogy ezeken a területeken a termelés javított vízzel a mostaninál valószínűleg jobban sikerült volna. A vizek szikesebbek lettek — minőségük romlott —, viszont a talaj viszonylag javult, amit az is elárul, hogy a rizstelepekről lekerült csurgalékvizeknek nemcsak szikesedési hányadosa (Q) növekedett, hanem a magnéziumosodás mértéke (M) is. Az azonos időtartam alatt kioldott anyag mennyisége nagymértékben függ a talaj minőségétől : jóminőségű talajból kevesebb, rosszabb minőségű — tehát szikesebb — talajból pedig több oldódik ki. Ez az „Október 12" és a „Petőfi" tsz hasonló adatainak egymással való összehasonlításából kétségtelenül megállapítható. A két termelőszövetkezet talajának, illetve rizsterületének terméshozamai különben kétségtelenül alátámasztják a laboratóriumi vizsgálatok adatait. A rizstermés 1954-ben 1955-ben métermázsa kat. holdanként : .Október 12" tsz. Petőfi" tsz 23 27 13 3,5 A különben mindkét telep rizstermesztését egyformán érintő tényezők mellett a „Petőfi" tsz esetében a víz helytelen rávezetése mellett talajának rosszabb