Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - III. Arany Sándor: Belvizek öntözésre való felhasználhatósága a tiszalöki öntözőrendszerben

öntözés belvizekikel 205 minősége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy rizstermése ilyen nagymértékben visszaesett. Az, hogy a termés visszaesésében az időjárás szélsőségesen szeszélyes volta is erősen közreműködött, alig kétséges. Azonban a visszaesésben mutatkozó aránytalanság nem írható kizárólag az időjárás rovására. Eddigi vizsgálati adataink számának növelése és a levont következtetések megerősítése végett a továbbiakban néhány hortobágyvidéki rizstelep vizét is megvizsgáltuk. Egyrészük egyéni, nagyobb részük állami gazdaságok rizstelepéről származik. Vizsgálataink szerint az Árkusi és Kornádi ÁG kivételével csekély szilárd maradékú vizek, közülük néhány mérsékelten, hidrokarbonátos, gyengén kloridos jellegű. Valamennyi magnéziás. A rizstelepek egyrészén (Püspökladány, Bödönhát) barnulásos rizsbetegség (ún. bruzone) jelentkezik. Az adatok azt mutatják, hogy ez független a víz minőségétől és összetételétől, és a szokásos általános vízvizsgálati adatok alapján nem lehet a bruzónét sem kimutatni, sem pedig jelenlétére következtetni. Az olyan talajok, amelyeknek morzsáit a víz nem rombolja, a vizet általában jól vezetik. Ott viszont, ahol a talajmorzsák a vízzel szemben nem ellenállóak, a víz nemcsak mechanikailag aprózza, hanem egyben oldja is a morzsákat. Az ilyen talajmorzsák ásványi és szerves kapcsolatú kötőanyagai az oldás lehetőségétől és erősségétől függően szabadulnak fel és kerülnek szuszpenzióba, majd kolloidális és végső fokon valódi oldatba. Ez annál könnyebben bekövetkezik, minél szikesebb a talaj. Ilyenkor a talajszerkezet rendszerint összeomlik, ami a talaj vízvezetésének csökkenésével, vagy pedig teljes megszűnésével jár. A felszabadult és oldatba került alkatrészek nem a talajon keresztül, függőleges irányban történő kilúgzással, hanem vízszintes irányú elmosással hagyják el helyüket. Ezért a növényzettel nem borított agyagos-szikes talajainkról lefolyó víz a benne lebegő igen finom eloszlású agyag-részecskéktől és a talajszerkezet rombolásából származó egyéb kolloidális anyagoktól zavaros. Ez a jelenség a szikeseinken alkalmazható öntöző módszerekre vonatkozóan is támpontot nyújt. Rámutat ui. arra, hogy növényzettel nem borított szikes területeken minden olyan módszert kerülni kell, amelyben a víz áramlása közben hosszabb ideig érintkezik a lalajjal. Ilyen módszerek az árasztás és csörgedeztetés, amelyek a szikes talaj morzsáit és a talaj szerkezetét rombolják. Szikes talajokon általában a permetező öntözés látszik a legmegfelelőbbnek, mert ez kíméli a legjobban a rögöket, illetve talajmorzsákat. A talajnak a vízzel szembeni kedvezőtlen viselkedését tartós talajmorzsák előállításával, más szavakkal talajjavítással küszöbölhetjük ki. A talaj és a víz kölcsönös hatása alapján a szikes területeken összefutó belvizek többnyire szikesek. Bő csapadék esetén ugyan erősen hígítottak, azonban a talajjal való huzamosabb érintkezéssel a felvett anyag mennyisége növekszik bennük. Az erős felszíni párolgás tovább töményíti ezeket a híg sóoldatokat. Ezeknek a nagytömegű vizeknek mezőgazdasági vagy egyéb termelési célra való felhasználási lehetőségének kutatása népgazdasági szempontból különösen nagy jelentőségű. Sok vizsgálatra és tapasztalatra van szükség, hogy a kérdést tökéletesen megoldhassuk. A belvízrendezéssel kapcsolatban az öntözésre vagy rizstermesztésre való felhasználás a síkvidéki tárolókból történhet.