Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - I. Oroszlány István: Öntözés ideiglenes csatornákkal

1.52 Oroszlány István Űj megoldást kellett tehát keresni az ideiglenes csatornák hazai alkalmazására, különös tekintettel arra, hogy nagyobb kiterjedésű szálastakarmány vetéseink öntözése sávos öntözőmódszerrel és ideiglenes-csatornás eljárással a mi terepadottságaink közt is megoldható legyen. Az ideiglenes csatornák töltéseinek állékonyságát és vízzáróképességét fokozandó, tömörítésükre kellett gondolnunk. A töltések megfelelő tömörítése külön e célra szerkesztett nehéz hengerek alkalmazását tette volna szükségessé. Ehelyett azt a módszert alkalmaztuk kielégítő eredménnyel, hogy a csatornanyitó ekével kiemelt és a töltésszelvényt alkotó földet a csatorna nyomvonalán másodszor is végighaladó és az ekét vontató lánctalpas traktor lánctalpaival tömörítettük. A második menet alkalmával az eke újból kitisztította a tcmörítés során a csatornaszelvénybe visszahullott rögöket és a már tömörített töltésszelvényt újabb földkitermeléssel megfejelte. Ezzel a módszerrel sikerült ideiglenes csatornáink töltéseit oly mértékben megerősíteni, hogy a kívánt vízszint mindenkor üzembiztosan tartható. A kisújszállási kísérleti gazdaságban már 1952-ben meg tudtuk valósítani egészen kis esések mellett is a sávos öntözést. A 150 m hosszú, 0,0001 és 0,0003 átlagos esésű ideiglenes öntözőcsatornákkól 35—40 liter/s víz üzembiztosan kiszolgáltatható volt. A leírt töltéstömörítő módszer alkalmazása természetszerűen a csatornsszelvény méreteit is érinti. A csatornatöltéseknek olyan távolságban kell ugyanis lenniök, hogy a traktor lánctalpa jól tömöri Illesse őket. Ez befolyásolja magának a csatornan.yitó ekének a szerkezetét és méreteit is. Lammel Kálmán az ideiglenes csatorna töltéseinek a traktor lánctalpaival való tömörítésével végzett kísérleteiről az alábbiakban számolt be [18]. „1. A tömörítés az eke által kitermelt töltésszelvénynek a talaj állapotától függően 10—20%-os csökkenését eredményezte. A töltés a tömörítési munka folyamán jelentős alakváltozást szenved. A talaj inkább kitér a nyomás hatására, semmint összenyomódjék. A talaj aprózódottságának arányában jobb alakú és jobban tömöríthető töltéseket kapunk. 2. A tömörítés szempontjából igen jelentős a tömörítőeszköz súlya és sebessége. A traktorsebességgel haladó henger csak több tonnás súly esetén ad a lánctalp-taposáshoz hasonló tömörítési munkát. 3. A töltéstömörítést végző traktor lánctalpai közötti távolság nem lehet nagyobb, mint a csatornaszelvény eredeti talajszintbeni szélességének 200—300 mm-rel megnövelt távolsága (ellenkező esetben nincs biztosítva a töltés egyenletes tömörítése, mert a lánctalp szélei melletti sávban kis, laza ormok maradnak) és a töltés egyenletes tömörödöttsége szempontjából kedvező, ha egyúttal a traktor-lánctalpak középvonala egybeesik a töltés középvonalával. Figyelembe véve a töltéstömörítésnek azt a kialakult módját, amelynél a második munkamenet alkalmával maga az aránylag lassan mozgó lánctalpas vontatótraktor tömöríti a töltést, azt kell mondanunk, hogy ilyen jó tömörítést adó megoldásnál a töltéstalaj túlságos felaprítása felesleges, és elegendő, ha elérjük, hogy az eke által kitermelt töltés szelvénye a tömörítés előtt olyan háromszög, amelynek befogói a talaj természetes rézsűjének megfelelő szöget zárnak be a vízszintessel." 3. Az ideiglenes csatorna vízszállítóképessége Az ideiglenes csatorna vízszállítóképeségével szemben támasztott követelményeket is a sávos öntözőmódszer szükségszerű alkalmazása szabta meg. Sávos öntözés esetén a sávba adagolandó vízsugár — az esésviszonyoktól és a talaj