Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
1. füzet - V. Kisebb közlemények
Orlóci: Elbaszabályozási kisminta-lkísérlet&k 135 egyenlőséget, ahol a nagybetűk a természet, a kisbetűk a kisminta adatait jelölik. A D 5 0 és d 5 0 a természet" és kisminta szemeloszlási görbéin az 50%-hoz tartozó átd méro. Krey szerint a kisminta esése az í= — egyenletből számítható, ahol a értéke, a r a helyi viszonyok és a kisminta hordalékmozgási feltételeitől függően 8 és 20 között változik. Ezek szerint a schöbeeki kismintánál a közepes esést — amelyet minden vízállásnál tartottak — l% 0-ek választották meg. A természetben itt kb. 0,2*/oo a közepes esés értéke. A magdeburgi kisminta esetében Engels egyenletét nem lehetett alkalmazni, mivel a természet és kisminta hordalékának szemcseátmérője közelítően egyenlő volt. Itt Krey képletével kb. 1,0%0-t számítottak, a természettel ellentétben, ahol 0,16%o a közepes esés. Geométriailag hasonló kismintáknál az esés torzítása elméletileg (a mechanikai hasonlóságot figyelembe véve) nem indokolható, de hordalékos kismintáknál a legtöbb esetben szükséges. Lehetősége a folyó helyszínrajzi vonalazásától függ. Nyilvánvaló, hogy nagy görbületü folyószakasznál az „alapsík megdöntése" jelentős keresztirányú eséseket hozhat létre, amelyek teljesen eltorzítják a jelenséget. A kísérleteket változó vízállásokkal végezték. A kisminta változásainak idősorát különböző módon állapították meg. A schönebeckinél — a háború előttinek megfelelő beépítési változatoknál — az 1927 —2í)-es, más változatoknál az 1946 — 48 természetes idősort alakították át. (Ezekről az időszakokról voltak részletes mederfelmérési adatok.) Az idősor átalakítása az 1. ábra szerinti lépcsőzést jelent."A modellbe bocsátott vízhozamot tolózárral szabályozták, emiatt a kisminta tényleges idősora folytonos görbe lett. A magdeburgi kísérleteket 10 éves adatsorból képzett 1 éves idősorral hajtották végre. A tényleges kísérleti idősor természetesen itt is folytonos görbe, amely a tolózár nyitási, ill. zárási idejétől függően alakul. A két kísérlet eredményeinek összehasonlítása azL mutatja, hogy a természethez való hasonlóság miatt célszerűbb a tényleges évek idősorait alkalmazni, mint a több éves adatokból átlagolt idősort. Az átlagos idősorral végzett kísérletnél kialakult meder eleve nem hasonlítható adott időbeni természetes mederhez. Másrészről az átlagolt idősor hordalékmozgás szempontjából lényegesen különbözhet a ténylegestol. Az F meder felületű kisminta vízállásváltoztatásának, a hordalékmozgás szempontjából, nagy jelentősége van. A hordalékmozgás a P = y m J F elragadó erőtől függ (célszerűbbnek tartom а т y m J-vel szemben a P-t nevezni hordalékmozgató erőnek). A mozgatott hordalékmennyiség nyilvánvalóan kapcsolatban van a Pv szorzattal (v a középsebesség) és ezen keresztül a vízállás idősorral. Valószínű, hogy ez a gondolatmenet, ha mennyiségi eredményeket sikerül levonni, megoldást fog adni a modell időléptékének számítására. Jelenleg a hordalékos modellek időléptékét az elvégzett kísérleteken szerzett tapasztalatok alapján választják meg. Az elbai kísérleteknél, Krey megfigyeléseinek megfelelően, 1 nap a természetben ( = ) 2 perc a kismintában időbeli méretarányt alkalmaztak. Az előző kísérletek azt mutatták, hogy a mederkialakulás akkor hasonlít legjobban a természethez, ha kb. 2 éves időtartamú, tehát a modellben kb. 25 órás idősort folyatnak le. Az egyes vízállásokhoz tartozó vízhozamokat előkísérlettel állapították meg. Ezek eredményei szerint a vízhozam átszámítási aránya jelentősen változik a víz1. ábra. A kismintán 25 óra alatt lejátszódik a jellemző év vízjárása
