Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - V. Kisebb közlemények

) 2li Kisebb közlemények Az Elba szabályozási tervét 1929—30-as években készítették el. A szabályozási munkákat a háborúig folyamatosan végezték [3]. A háború után azonban abbamaradtak, és az Elba csatornázása miatt valószínűleg nem is fognak folytatódni. A schönebecki szakasz szabályozásával kapcsolatos kísérletek már a háború előtt megindultak és a részeredményeket fel is használták a kivitel során. Az elvégzett munkák azonban nem tudták kellően biztosítani a hajózási mélységet. Egyes helyeken a gázlómélységeket tovább kell növelni. 1949-ben — az említett célkitűzéssel — ismét megindultak a kísérletek. A háború alatt tönkrement kismintát újraépítették és megismételték az előző kísérletek néhány változatát is. Ennek célja az újraépített kisminta helyességének ellenőrzése volt. A kapott eredmények azt mutatták, hogy az új kisminta mind a háború előttivel, mind a közben kialakult természetes állapottal jól egyezett. A schönebecki kisminta tervezéséhez rendelkezésükre álltak : a háború előtti kísérletek eredményei, a szakasz mélységvonalas helyszínrajza, az 1934 és 1944 közötti vízszínrögzítések adatai és a vízhozámgörbék. Ezeken kívül kb. 7 szelvényben végeztek hordalékmérést és mederanyag mintavételt. A magdeburgi szakaszon, a magdeburgi hajózsilip és a rothenseei hajóemelőmű oldalcsatornájának torkolatainál a hajózást akadályozó hordaléklerakódások, ill. egyes helyeken meg nem engedett sebességek alakultak ki. A kísérlet célja ezeknek a hibáknak a kiküszöbölése volt. Elvégzésükhöz az előbbinek megfelelő adatok álltak rendelkezésre. A kisminták hordalékát — amely egyben a mederanyag is — két feltétel figyelembevételével választották meg. Egyrészt a kisminta szemeloszlási görbéje a 0 — 70 súlyszázalék tartományban közel azonos jellegű legyen a természetével. Másrészt a homokbarázdák képződése miatt nem szabad túlságosan finom hordalélékot alkalmazni. (A magdeburgi kísérletek fényképein egyes helyeken látunk homokbarázdákat.) A közepes szemátmérő a schönebecki modellnél 0,68 mm, a magdeburginál 0,58 mm volt, a természet 3,9 mm-es és 0,7 mm-es átlagos értékeivel ellentétben. A szállított hordalék mennyiségének meghatározására előkísérletet végeztek. Egy adott vízálláshoz azt a hordalékmennyiséget fogadták el mértékadónak, amelynél a mederben sem feltöltődés, sem kimosás nem következett be. A kisminta végén mérték, hogy a modell elején beadagolt hordalékból mennyi érkezik meg. A beadagolt és a modell végére megérkező hordalékmennyiség különbségét a kisminta adott vízállás melletti meder felületével osztották, és így egy közepes mederemelkedési, vagy mélyülési értéket kaptak, amely megszabta a hordalékadagolás változtatásának értelmét és mértékét. A magdeburgi kisminta hordalékmennyiségeit összehasonlították a Casey, Shields, Schoklitsch képleteivel számítható értékekkel. A számított és mért hordalékmennyiségek hányadosa 1,4 és 8,4 között változott. Ezek az értékek azt bizonyítják, hogy a hordalékmennyiség számítására adott képletek csak kellő kritikával és csak tájékozódásra alkalmazhatók. A hordalékniozgással, tehát a hordalékanyaggal szorosan összefügg a kisminta esésének és a geometriai méretaránynak a megválasztása. A méretarány megválasztásakor elsősorban a vízmozgás hidraulikai jellegét és állapotát kell figyelembe venni. A valóságban a vízmozgás az ellenállások négyzetes törvényét követi, tehát a kismintában is az így adódó feltételt kell betartani. Ezt a nyíltfeiszínű csatornákra átszámított Nikuradse-,,hárfa" felhasználásával ellenőrizték. A modellben a természethez hasonlóan áramló vízmozgásnak kell lennie. Ezt az 1 .< g/c

2 feltétel elégíti ki, amely összefüggés a C/ie'ry-képlet és a határsebesség egyenlősége alapján vezethető le. A hidraulikai feltételeken kívül a rendelkezésre álló hely nagyságát figyelembe véve állapították meg a kisminták méretarányát. A schönebeckinél 1 : 50, a magdéburginál 1 : 60 volt mind a vízszintes, mind a függőleges méretek átszámításának aránya (tehát torzítatlan kismintákat építettek). A kisminta esésének meghatározására Engels és Krey összefüggéseit használták. Engels szerint hordalékos kismintáknál be kell tartani az RI _ ri D so