Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - V. Kisebb közlemények

) 2li Kisebb közlemények zik, és nem felel meg a szocialista népgazdasági érdekeknek. Másik hátránya volt a régi rendszabályoknak, hogy nem voltak egységesek az ország egész területén, így Cseh- és Morvaországban az 1869. évi osztrák birodalmi törvény, Szlovákiában pedig a magyar országgyűlés 1885. évi XXIII. tc-e volt hatályban. A vízgazdálkodással kapcsolatos vízjogi rendelkezések korszerűsítése terén hazánkban is sok még a tennivaló. Baráti szomszédunk ilyenirányú munkájának megismerése ehhez hasznos szempontokat adhat. Az új törvény 7 részre oszlik. Az első rész kimondja, hogy a vízkészletek és a vízfelhasználás közötti egyensúlyt az országos vízgazdálkodási keretterv biztosítja. A vízelosztás tervét a Központi Vízgazdálkodási Igazgatóság állítja össze és a minisztertanács hagyja jóvá. Szükség esetén az illetékes vízügyi szerv bizonyos vízhasználatokat korlátozhat, vagy be is szüntethet. A második rész szabályozza a vízhasználatokat, a szennyvizek levezetésével és a vizek tisztaságának védelmével kapcsolatos kérdéseket. Kimondja, hogy az ipar lehetőség szerint rendezkedjen be a víz megfelelő tisztítására és ismételt felhasználására, a távozó értékes anyagok hasznosítására. A szennyvizeket a természetes vízfolyásokba csak megfelelő előzetes tisztítás után szabad beereszteni. A kikötőberendezésekre vonatkozó engedélyeket a közlekedési minisztérium bevonásával adja j az illetékes vízgazdálkodási szerv. A harmadik rész a vizek védelméről intézkedik. A vízkészletek megóvására a vízgazdálkodási szervek megfelelő védőövezeteket jelölhetnek ki és meghatározzák ezen területek hasznosításának módozatait. A vízgazdálkodás szervezetét a törvény negyedik része tartalmazza. Legfelsőbb felügyeleti hatóság a Központi Vízgazdálkodási Igazgatóság. (Szlovákiának külön Vízgazdálkodási Igazgatósága van.) A Központi Vízgazdálkodási Igazgatóság az erdészeti és faipari miniszter alá ván rendelve, vezetője az elnök, akit a minisztertanács nevez ki. A vízgazdálkodási hatóságok a népi tanácsok mellett közigazgatási és nyilvántartási munkát végeznek, míg az építéssel és fenntartással kapcsolatos teendőket az illetékes területi vízgazdálkodási fejlesztési központok végzik. A vízgazdálkodási kutató és tervező intézetek szintén a Központi Vízgazdálkodási Igazgatóság alá vannak rendelve. A területi népi tanácsok gondoskodnak a vízkészletek és vízfelhasználások közötti egyensúly fenntartásáról, közreműködnek az árvédekezésnél, intézik a vízgazdálkodási törvényből folyó közigazgatási ügyeket, részt vesznek az erdő- és mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos munkálatok vízgazdálkodási részének végrehajtásában. Minden üzemben, amely a meghatározott határértéknél nagyobb vízhasználással dolgozik, üzemi vízgazdálkodási felelőst kell kijelölni. Az ötödik rész megállapítja az egyes szervek illetékességét és az eljárási szabályokat. A megadott vízjogi engedélyeket bizonyos esetekben vissza lehet vonni, vagy korlátozni lehet, de ha a korlátozás nem közérdekbői történt, az esetleg előálló károsodást az eredeti engedélyesnek meg kell téríteni. A törvény hatodik része vegyes intézkedéseket tartalmaz. Kimondja, hogy a vízgazdálkodási szervek a szükséges vizsgálatok, felmérések és ellenőrzések elvégzése érdekében jogosultak idegen területeken ezeket a munkákat elvégezni, kötelesek azonban kerülni a károkat és az esetleges károkat megtéríteni. Azokért a vízhasznosításokért, amelyeket a megépített vízgazdálkodási létesítmények tettek lehetővé, illetve javítottak meg, a felhasználó az illetékes vízgazdálkodási szervnek megfelelő hozzájárulást tartozik fizetni. Külön intézkedést tartalmaz a törvény a halvédelemrőh Kimondja, hogy kerülni kell a vizek káros szennyeződését, hőmérsékletüknek mesterséges megváltoztatását. Biztosítja a törvény a szükséges ingatlanokra vonatkozó kisajátítási jogot és intézkedik a vízgazdálkodási létesítmények és engedélyek korszerű nyilvántartásáról is. Az átmeneti és záró rendelkezéseket a hetedik részben találjuk. A mi volt ármentesítő társulatainkhoz hasonló vízitársulatok megszűnnek,vagyonuk az államra száll. A lecsapoló és öntözőhálózatokat a mezőgazdasági termelőszövetkezetek veszik át gondozásra.