Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - III. Babos Zoltán: Talajbeton alkalmazása a vízi építkezésekben

Talajbeton a vízi építéseikben 91 megoldottnak tekinthető akkor, ha sikerül a szivárgó felületen egy к s 10 6 cm/s vizáteresztőképességi együtthatójú, vízzárónak minősíthető védőréteget kiképezni. A talajbeton szilárdság, tartósság, vízzárás és térfogatváltozás szempontjából ebben az esetben is kielégíti a követelményeket. A fagy alig veszélyeztetheti mert a szigetelő burkolatok jobbára állandóan víz alatt fekszenek. f) Ceinentbesaj tolás helyett Talajszilárdítási és tömítési munkáknál, építményeknél keletkezett kiüregelések kitöltésénél általánosan alkalmazott módszer a cementbesajtolás. Figyelemmel a hazánkban más vonatkozásban végzett idevágó kísérletek tapasztalataira, bizonyos feltételek teljesítése mellett javasolható, hogy a besajtoláshoz tiszta •cement, illetve cement-homok habarcs belyett lösz-cement keveréket alkalmazzanak, miáltal igen jelentékeny cementmennyiség takarítható meg. Ez az eljárás különösen olyan munkáknál lenne ajánlható, ahol például vastag homokos kavics rétegek vízáteresztőképességének csökkentése, vagy e rétegek szilárdítása és súrlódási szögének növelése érdekében folyamodnak cementbesajtoláshoz és a munkatér nagy kiterjedése miatt igen jelentékeny mennyiségű anyagról van szó. A lösz, illetve megfelelő löszös talaj és a cement keverési aránya az eddigi tapasztalatok szerint 3:1—1:1 között választható, a homokos kavics rétegek szemösszetételéhez, illetve a tömítés vagy szilárdítás megkívánt mértékéhez igazodva. Tárgyunk szempontjából két hazai kísérletsorozat eredményei figyelemre méltóak. A bányászatban 1927 óta használnak földalatti üregek kitöltésére besajtolt homok-cement keveréket, azonban a tapasztalatok szerint ez az anyag szilárdsági szempontból nem teljesen kifogástalan. Mivel a kitöltendő üreget áramló vagy álló víz tölti ki, tömítés közben az anyag szétkeveredik és a szemcsék inkább szemnagyság, mint fajsúly szerint elkülönülten ülepadnek le. Eszerint a cement alig hasznosul : a cement felül marad, a homok pedig szinte teljesen cementmentesen, laza állapotban az üreg fenekén rakódik le. A lábatlani cementgyár kísérleteket végzett a tömítő keveréknek más anyagokból való összeállításával. A vizsgálatok szerint a legegyneműbb szilárd és kötött anyagot a trasz és homok keveréke adta. Kisebb szilárdságú, de ugyancsak igen jó egynemű anyagot adott a lösz és az égetett mész keveréke, viszont a homok és égetett mészből összeállított tömítőanyag víz alatt nem szilárdult meg. Általában legjobbnak a lösz-cement keverék bizonyult, amelyben a lösz természeténél fogva nagyon lassan ülepedik ugyan, azonban ez a folyamat viszonylag kevés (0,5 — 1,0 súlyszázalék) mészpor hozzáadagolásával erősen meggyorsítható. Ezen az alapon elindulva Kassai Ferenc alaposabb vizsgálat alá vette a löszcement keverékeket és érdekes tapasztalatokra tett szert. Egyik kísérleténél a 88 súlyszázalék lösz, 11 % cement és 1 % mészporból összeállított keverék víz alatt tartva kötött meg és 49 nap után szilárdsága 1,03 kg/cm

2 volt. Ugyanez a keverék 88 : 12 súlyszázalék (lösz : cement) arányban, tehát mészpor nélkül összeállítva lényegesen lassabban ülepedett és részben víz alatt történt kötés után 49 nap elmúltával 1,0 kg/cm

2 szilárdságú volt. Egyik kísérletnél sem következett be a szemcsék ülepedés közbeni fajsúly vagy szemnagyság szerinti elkülönülése, tehát <>z a keverék tömítés közben nem keveredik szét.