Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - VII. Völk József: Az 1654. júliusi árvíz a Duna vízgyűjtőjének bajorországi részén

84 Vöt к József A Duna tetőző hozama Obernzellnél mintegy 9700 m

3/s volt, ez még csak ideiglenes, mintegy ± 4%-ra megbízható érték. Az árvíz átlagos ismétlődési időköze 300—400 évre becsülhető. 1862 óta, mióta rendszeres vízállásészlelések folynak, még csak hozzá közelálló árvíz sem fordult elő. A megelőző idők magasan levő árvízjegyeit, amelyek azóta többször tatarozott és átépített épületeken találhatók, csak a legnagyobb fenntartással vehetjük számításba. Ha hinni lehetne nekik, azt kellene mondanunk, hogy a régi időkben volt néhány az 1954. évit is meghaladó árvíz. III. A TAPASZTALATOK Az árvíz kivételes alkalmat nyújtott az árvédelmi művekre, a töltésekre és műtárgyaikra, valamint a védelmi szervezetre vonatkozó tapasztalatok gyűjtésére. A vízerőművek

4 töltései tökéletesen beváltak és az igénybevételt jól bírták. Ez könnyen érthető. A töltések - mentén a duzzasztott vízszin, a duzzasztómű közelében és legtöbbnyire hosszabb szakaszon fölötte is, legalább olyan magas, mint az árvízszin. A töltéseket állandóan víz éri, folyamatosan ellenőrzik őket és esetleges rongálódásaikat azonnal kijavítják. A csupán árvízvédelmi célokat szolgáló töltéseknél más a helyzet. A Dunán és a Regensburg és Vilshofen közt betorkolló mellékfolyók torkolati szakaszán épült töltéseket, amelyek éveken át csupán kisebb árvizeket kaptak, legnagyobbrészben most érte az első igazán nagy terhelés. Egészben véve jól beváltak. Seholsem hágta meg őket a víz, és töltésszakadás csak néhány helyen történt. De számos ponton volt fenyegető a helyzet, és csak a gyors beavatkozás segített. A töltések állékonyságát komolyan veszélyeztette az árvizet hozó esőzést megelőző nagy csapadékok okozta átázás és a nagyvíz szokatlanul hosszú tartama.

5 Kitűnt, hogy az átázás lényegesen csökkenti a töltések ellenállóképességét és az elméleti és tapasztalati alapon megállapított méretek szűköseknek bizonyultak. A töltések koronamagasságában felvett biztonság éppen csak hogy elég volt. A töltések mentett oldalán — nyilván kisebb kiviteli hibák miatt — egészen váratlan helyeken is előfordultak csurgások, amelyek a felsorolt körülmények nélkül nem következtek volna be. Legállékonyabbaknak és legbiztosabbaknak a durva, vagy közepes szemű kavicsból épült töltések bizonyultak. Még ha át is áztak és megindult a csurgás, akkor sem fenyegetett rögtön a szákadás veszélye, ami az árvédeke'zés szempontjából fontos, mert a veszélyeztetett pontok járművekkel való gyors megközelítése sok esetben nehézségekkel járt.

6 Az árvíz egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a töltéseknek lehetőleg kocsival járhatóknak kell lenniök, vagy legalább is kell, hogy az eleve veszélyesnek látszó helyekhez a töltéssel párhuzamos utakon könynyen el lehessen jutni. A védekezésben kitűnően beváltak a kétéltű járművek. Embereket, állatokat, ingóságokat mentettek meg velük és fontos esetekben anyagszállítást is végeztek. 1 A Duna, Inn, Isar stb. vízlépcsői fölötti duzzasztott szakaszokról van szó. (A fordító.) 5 A magyar töltésekhez képest nagyon kisméretű gátakat csak néhány napos árvízre méretezték. (A fordító.) e A keskeny koronájú töltéseken járművek nem tudnak közlekedni. (A fordító.)