Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - XII. Galli László: Szivárgási jelenségek a védvonalakon

160 Galtt László Az árvédelem biztonsága tehát nemcsak a töltés méreteitől és anyagától függ, hanem igen nagymértékben befolyásolja a szivárgási tényező változékonysága, a töltés homogén vagy nem homogén volta is. Ennek a tényezőnek a szerepe és befolyása a hidrológiai folyamatokra számszerűen az irodalomban még nincsen tisztázva. De feltételezhető, hogy a kavicsos homok és a durva homok töltéseknél a töltés és a szivárgási tényező egyöntetűsége, részben az anyag könnyű keverhetősége, részben pedig az egyszerű tömöríthetősége miatt viszonylag jobban biztosítható. Ezért a kavicsos homok vagy a homok töltések járatképződésre sem túlságosan hajlamosak. A plasztikus anyagokból épített töltéseknél azonban már fordított a helyzet. Ezeknél a finomabb anyagoknál a tömörítés lehetősége a víztartalomtól függ. Mivel a hullámtéri iszaprétegeknek mind a finomsága, mind pedig a víztartalma igen erősen változik, alig van lehetőség arra, hogy anyagukból egyöntetű töltés készülhessen. A járatképződés veszélye tehát ezekből az anyagokból épült töltéseknél nagyobb, és így ezek a töltések sokkal gondosabb fenntartási munkát és az árvíz alatt sokkal több figyelmet is igényelnek. 4. Összefoglalás Az előzőkben mondottakból látható, hogy geohidrológiai szempontból majdnem minden talajmechanikai és hidrológiai tényező a durva homok vagy a kavicsos homok töltések építése mellett szól. Felmerül tehát a vizsgálatoknak már ennél az első szakaszánál is az a kérdés, hogy az újonnan építendő töltéseket — ha a gazdaságosság határain belül lehetőség van rá — nem előnyösebb-e a megszokott vízzáró anyag helyett megjelelő szűrőképességű, nem zsugorodó durva homokból vagy kavicsos homokból megépíteni ? II. A TÖLTÉSEK ALATTI TALAJRÉTEGEK VIZSGÁLATA Az eddigiekben a töltéseken átszivárgó víz mennyiségét állandósult (stacionér) áramlási állapot feltételezésével, tehát az időtényező nélkül vettük figyelembe. A szivárgások áramvonalképének teljes kialakulásához azonban — homogén töltéseket feltételezve — bizonyos idő szükséges. Ez az idő számítható is. Az összehasonlítások céljaira felvett szelvényt vizsgálva (1. ábra), a különböző számítási eljárások szerint a víznek a töltés mentett oldalán való megjelenéséhez kb. 13—23 nap lenne szükséges. Az árvízi megfigyelések azonban azt mutatták, hogy a víz igen sok helyen már néhány nappal a hullámtér elborítása utánmegjelent a mentett oldalon. Az átszivárgás üteme tehát nem felelt meg a számítások eredményeinek. Ennek egyik oka lehet az, hogy a víz a már említett zsugorodási repedéseken keresztül, tehát csaknem ellenállás nélkül jutott a mentett oldalra, de lehet oka az is, hogy a töltés alatti vízvezető rétegen keresztül, alulról felfelé áztatta át előbb az altalajt, majd a töltés mentett oldali lábát is. Vízvezető altalajon épült töltéseknél, tehát a Dunavölgyben, a töltésláb átázásának a vizsgálatánál már a töltések alatti rétegződést is jigyelembe kell venni.