Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)
1-2. füzet - X. Károlyi Zoltán: A jövőben mértékadó dunai árvízszint megállapítása
A mértékadó árvízszint 145 Ezért feltétlenül szükséges és megokolt a mértékadó árvízszint megállapításánál a vízszínemelkedésekkel számolni és azt az 1954. évi árvíz tetőző szintjénél megfelelően magasabbra venni. Ezen kívül komolyan kell foglalkozni a mederemelkedések megállításának vagy legalább is csökkentésének kérdésével. Az eséstörés megszüntetésére nincs mód, de a -szétterülés csökkenthető nagyvízi szabályozással. A széles hullámtér és a nagy vízvezetóképességü mellékágak egy részének az árvízi mederből való fokozatos kirekesztése, meg a főmeder erőteljes kotrása azok a módszerek, amelyektől a meder jobb beágyazódása remélhető. Erre vonatkozólag a magyar—csehszlovák Közös Műszaki Bizottság 1954 novemberi határozata értelmében az ún. Bagoméri mellékág lezárása lesz az első kísérlet annak megvizsgálására, hogy az árvíz összeszorítása milyen mértékben csökkenti a káros lerakódásokat. Ezeknek a jelenségeknek a tisztázására folyamatban vannak a kutatások és megindultak a megfelelő rendszeres mérések, adatgyűjtések és megfigyelések. Az azonban máris bizonyos, hogy a nagyobb arányú nagyvízi szabályozás meg sem kísérelhető az árvédelmi töltések magasítása nélkül, mert ennél a munkánál az árvizek legalább átmeneti emelkedésével számolni kell. A Felső-Duna nagyvízi szabályozása tehát árvízvédelmi feladatnak minősítendő. Az árvédelmi biztonság kérdésének jövőbeli képét abban foglalhatjuk össze, hogy ezen a kritikus szakaszon az árvizek szintjének állandó növekedésével továbbra is számolnunk kell, amiért a töltések időnként újból és újból magasításra, erősítésre fognak szorulni. Ez azonban a nagy költségeken kívül még azt is jelenti, hogy az árvíz nyomómagassága is állandóan növekszik, ami — mint fentebb kifejtettük — éppen ezen a szakaszon, az altalaj és töltésanyag rossz minősége miatt a talajtörés fokozottabb veszélyét rejti magában. Éppen ezért különösen fontos, hogy a feltöltődési folyamat meggátlása érdekében mielőbb hatékony intézkedések történjenek. Az árvíz által okozott hatalmas károk és védekezési költségek bebizonyították, hogy az árvédelmi biztonság növelésére fordított költségek nem jelentenek hiábavaló pénzkiadást. 6. A mértékadó árvízszint Az előadottakból látható, hogy a Felső-Duna esetében a mértékadó árvízszint megállapítása egyáltalában nem egyszerű feladat. Többféle szempontot kell mérlegelni, amelyek főként azért érdemelnek nagy figyelmet, mert az árvédelmi töltések erősítése jelentékeny költséggel járó munka. Mielőtt azonban a kérdés részletezésébe bocsátkoznánk, tisztáznunk kell, mit is értsünk a mértékadó árvízszinten? Szigorúan véve, a mértékadó árvízszint nem lehet egyéb, mint az a tapasztalati vagy számított vízszin, amelyet a töltésmagasság megállapításának alapjául elfogadunk. Ehhez hozzáadva a szintén önkényesen megállapított biztonságot, amely a Dunán 1,0 és 1,5 m között van, megkapjuk a tervezett koronamagasságot. Az általános hazai gyakorlat szerint az eddig észlelt legmagasabb árvízszintet (töltés-szakadás, begátolás stb. esetén számítással javítva) szoktuk mértékadónak venni 8. Nyilvánvaló, hogy ez a meghatározás csak addig helyes, amíg nem ismerjük 8 Lásd az 5. lábjegyzetet. 10 vízügyi Közlemények — 5-9
