Vízügyi Közlemények, 1955 (37. évfolyam)

1-2. füzet - X. Károlyi Zoltán: A jövőben mértékadó dunai árvízszint megállapítása

A mértékadó árvízszint 135 Azt, hogy Bécs alatt az 1954. évi tetőző vízállások magassága nagyobb volt, mint 1899-ben, dr. W. Kresser tanulriiánya a Morvamező időközben történt betöltésezésével magyarázza. Az azonban már kevéssé látszik valószínűnek, hogy emiatt lett volna a tetőző árvízhozam Pozsonynál nagyobb, mint Bécsnél. Ez már csupán a telt meder hatásával magyarázható meg. A többi szakaszon is kisebb volt az ellapulás mértéke. Különösen szembetűnő ez Mohácsnál, ahol a meder az áradás előtt viszonylag a legteltebb volt. Tehát az 1954. évi árvíz az egész magyar szakaszon több vizet szállított és magasabbra emelkedett, mint ha csak magányos árhullám lett volna. A 9. ábrán a Csallóközi Dunába távozott vízmennyiséget becslés alapján vettük fel, de mivel ugyanennyivel növeltük a Vág számított hozamát is, az esetleg elkövetett hiba a lényegen nem sokat változtat. Mindezekből azt a fontos következtetést vonhatjuk le, hogy ha az árhullám előtt a meder teli, az ellapulás mértéke kisebb, sőt előfordulhat a tetőző vízhozam megnövekedése is, tehát jeltorlódás következhet be, amelynek figyelembevétele az előrejelzésnél nagyjelentőségű. Kívánatos volna ennek a jelenségnek alaposabb tanulmányozása. 3. Az 1954 júliusinál nagyobb árvizek előfordulási lehetőségének és valószínűségének megvizsgálása Ezek után önként felvetődik az a kérdés, hogy az 1954. évi árvíz, amely az eddig mértékadónak tekintett 1899. évit jelentékenyen meghaladta, általában elfogadható lesz-e mértékadó árvízszintnek, avagy várható-e még ennél magasabb víz is és ha igen, milyen valószínűségű annak a bekövetkezöse. Mint már említettük, 1899-ben az árvíz az Inn és az osztrák mellékfolyók nagyvizéből tevődött össze, 1954-ben viszont az Inn a Bajor Duna árhullámával találkozott, az osztrák mellékfolyók pedig ezúttal jóval, a jelentősebbek mintegy 2400 m

3/s vízmennyiséggel, kevesebbet hoztak. Mivel az osztrák mellékfolyók és az Inn árvizének az 1899. évihez hasonló összetalálkozása eléggé valószínű, hiszen mindegyik vízgyűjtő területének nagy része a magas Alpokban van, könnyen elképzelhető az a kedvézőtlen eset, hogy a Duna árvize is összetalálkozik az Innével, mint 1954-ben. Ehhez nem kellett volna más, mint az árvizet előidéző esőfront kissé keletebbre húzódása. (Pontosan ugyanezt a megállapítást találhatjuk meg Werner Kresser tanulmányában is.) Kedvezőtlen összetalálkozás esetén a maximális árvízhozam Bécsnél 2400 m

3ls-mal növekednék meg, ami Bécsnél 67 cm-rel, Pozsonynál 76 cm-rel, Dunaremeténél 59 cm-rel, Gönyűnél 58 cm-rel, Komáromnál 50 cm-rel és Esztergomnál 43 cm-rel magasabb tetőzést idézne elő, mint az 1954. évi számított vízmagasság. Ezeket az értékeket az osztrák vízhozamadatokból szerkesztett vízhozamgörbe extrapolálása és a mércekapcsolati görbék segítségével határoztuk meg. Az extrapolált mércekapcsolati görbékről nem a vízállások abszolút értékeit olvastuk le, mert az pontatlan lett volna, hanem a tényleg észlelt vízálláshoz viszonyított különbségeket határoztuk meg, tehát a mércekapcsolati görbének csupán az iránytangensét vettük figyelembe. Ebben az eljárásban benne foglaltatik az árvíz tározódása és ellapulása is, így a kapott adatok elég valószínűeknek tekinthetők. Hátra van még annak megvizsgálása, vájjon ez a feltételezett nagyobb árvíz, amely az 1954. évit 50—70 cm-rel haladná meg, egyáltalában valószínű-e.