Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - XV. Szilágyi József: Az Erzsébet-híd roncsainak hatása a mederalakulásra
612 Horváth Sándor 3. A szabályozás utáni hajózási viszonyok A szabályozási munkálatok következtében a zuliatagokban és a zuhatagok közötti szakaszokon a vízszínek süllyedtek és a munkálatok után olyan sziklacsúcsok akadályozták a hajózást, amelyek korábban elegendő vízzel voltak borítva. Ennek a vízszínsüllyedésnek tudható be az is, hogy a Golubinye (985 fkm) feletti szakaszon a hajózómélység elégtelen és nincs összhangban a Golubinye alatti szakasz hajózómélvségével. Ennek az állapotnak javítása érdekében utólag robbantásokat végeztek. Ezek a robbantások ismét maguk után vonták a vízszín süllyedését, és új, eddig ismeretlen sziklacsúcsok bukkantak fel. Az Al-Duna hajózási viszonyait ez idő szerint a Golubinye feletti szakaszon a Juc-csatorna feneke (orvsovai O-vízállásnál 90 cm), a Golubinye alatti szakaszon pedig az Ada-Kaleh sziget melletti sziklaküszöb mélysége (orsovai O-vízállásnál 120 cm) határozza meg. Ennek megfelelően a hajók megengedett merülése a kisvízi útban az Ómoldova—Golubinye közötti szakaszon- a drenkovai vízmércén leolvasott vízállás 140 cm-rel megnövelt értékével, a Golubinye—Turnu-Severin közötti szakaszon pedig az orsovai vízállás 100 cm-rel megnövelt értékével egyenlő. A jelenlegi mélységnormákból is látható, hogy a szabályozási munkálatokkal az eredetileg kitűzött célt nem érték el, és a szakasz a hajózás jogos igényeit távolról sem elégíti ki. Töréspontot jelent a hajózás számára mind az uszályok merülése, mind a vontatószolgálat szempontjából. Ennek ellenére is a szabályozás eredményeit nagyra kell értékelnünk. A szabályozás eredményeit legjobban akkor érzékelhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy a szabályozást megelőző időben még a legkisebb (52 cm) merülésű két gőzhajó, az IZLÄS és a TACHTÁLIA sem közlekedhetett, lia a vízállás az orsovai mércén 120cm alá csökkent. Ilyenkor a zuhatagokon minden hajóforgalom megszűnt. A szabályozás után viszont, ugyanennél a vízállásnál az Ómoldova—Golubinye (1048—985 fkm) közötti szakaszon 19, a Golubinye--Turnu-Severin (985— 931 fkm) közötti szakaszon pedig 22 dm merüléssel lehet közlekedni. Vizsgáljuk meg, hogy az 1946—1953 közötti 8 esztendős, közismerten vízszegény időszakban miként alakult a hajózási mélység az Al-Dunán. A hajózási időszak tartama évi átlagban 343 nap volt. Ez alatt az idő alatt a hajózási mélységek tartóssága a következőképpen alakult : Drenko va—Orsova Orsova —Turnu-Severin Hajózási mélység között clm mi pon % napon % >20 255 74 287 84 15-20 49 14 41 12 8-15 37 11 14 4 <8 2 1 1 0_ Összesen 343 100 343 100 Amíg tehát Suppan fentidézett adatai szerint a szabályozás előtt 15 dm merülésű hajóval évi átlagban csupán 134 napon át lehetett közlekedni, ma ez átlag 304 napon át (de 20 dm merülésű uszállyal is 255 napon át) lehetséges. Amíg a hajózási kényszerszünet tartama a szabályozás előtt évi átlagban 42 nap volt, addig ma (az 1947-es rendkívül száraz esztendő ellenére) mindössze 2 napi hajózási szünetre kell átlagosan számítani. Az egykori és a jelenlegi adatok összevetése alapján elvitathatatlanul a magyar vizimérnöki karé az érdem, hogy a Vaskaput és az Al-Duna többi zuhatagait a mai értelemben vett hajózás számára megnyitotta. Ugyanekkor nem tagadjuk, hogy az al-dunai zuhatagos szakasz ma sem elégíti ki a hajózás jogos igényeit. A szakasz hajózási viszonyait kielégítően és véglegesen csak a folyó csatornázásával lehet gazdaságosan megoldani.
